lellemese

Ennek alkalmából mutatok három - az interneten talán nem olvasható - cigány népmesét! :) Cigány (beás) mesék (mitoszok?) a kezdetről és a végről... 1. Hogyan születtünk? Egyszer volt egy varázslóasszony. A tarisznyájában sok-sok magot tartott. Egyszer nagyon unatkozott és kiment a rétre. Elvenutette a magokat egy nagy fa aá. De nem mindegyik mag hullott a fa alá. Amikor feljött a nap, csak azok a magok kaptak meleget a naptól, amelyek nem estek a fa a’á. A magokból kinőttek az emberek. Amelyek a fa alá hullottak, azok lettek a magyarok. Amelyek nem oda hullottak, azok lettek a beások. Így születtünk mi, beások. Mert mi — beások — meleget kaptunk a naptól. 2, Minúka Nagyon rígen vót, mikor a többi rajkóval téblábultunk az ómafa alatt. Hallod! Leült a közelünkbe egy kicsi szurtos embör forma. - Fekete vót? -Az. - Mindennikünk látta. Te nem láttod Rózi? - Láttam án is, karban ütő vótam. - Furcsa szerzet vót az tudom. Tarisznyája is meg dohányzacskója, az vőt neki. Azt mongyák fekete macskábul vót. -Tarisznyája meg gedábul, annak a bűre. - Pipája is vőt. - Baba látta. - Mondott valamit? - Nem. -Hát akkor? - Ült meg nézett. - Bennünket, a rajkókat. - Mindég ott vót? - Nem, csak níhia-níha. - Kódus vót? - Afféle. - Aszt mongyák, HanybuI gyött. - Messzirül. - Télidőben? - Nem, csak melegebbkor. - Valamije vót-e? - Rózi-Rózi, mi lett vóna? - Tarisznyája tele vót-e? - Tele. - Sok dohánya vót. - Mindég pipázott. - Füst vőt-e? - Nem. - Úgy vót a pipája, egy láng vót. - Azt mongyák, varázsló. - Az vót, Baba is monta. - Lehet, hogy szellem vót? - Hagass, Rózi! - Nem íl az má. - Soká ínek, soká. - A szellemek értünk gyünnek. - Hagass. Rózi! - Ű Vitte e Lajit. - Duna vitte e. - Ű is ott vót. - Vízi ember vőt. Az. - Ehozza. - Má nem. - Gyulát is evitte. - Má rígen, a Rábába. - Ijje vitte. - Lajit harangszókor. - Ű harangozott. - Nem Úgy, Rózi Megmongya Laji, ki vitte. - Mikó? - Nem soká. - Nekem, Rózi? - Nem tudom, papa. - Evisz minket a minúka. - Evisz, Rózi. - Emegyünk, papa. - Hun vagy, minúka? 3, Egy kis ráadás: "Hogyan születtek a beás emberek? Egyszer anyámtól hallottam, hogy az Isten bennünket tésztából készített. Először készített egy embert tésztából, és betette a sütőbe, de túl gyorsan kivette, még nagyon fehér lett. Ez lett a fehérember. Na, újra készített egy embert tésztából, és ismét betette a sütőbe. Na, de most túl sokáig hagyta a sütőben, és ezért nagyon fekete lett. Ez lett a fekete ember. Na, megint készített egy embert tésztából, és betette a sütőbe, de most nagyon figyelt rá. Amikor kivette, hát, olyan szép lett! Aranybarna, nem fehér, nem fekete, pont jó volt. Na látod, ez lett a beás ember!"