1.
hang susog édesen és búsan: két gyerek.
Elbillen homlokuk, lehúzza még az álom,
leng és remeg fehér nagy függönyük az ágyon.
Kinn közeljönnek a didergő madarak,
a szárnyuk zsibbadoz a szürke ég alatt.
S nyúlós ködök között az újév újra jő, itt
vonszolja már havas köntöse mély redőit,
könnyek közt mosolyog s dalolva didereg...
2.
úgy suttog, mint setét éjen, homályba veszve.
Fülel tünődve, mint valami messzi neszre,
s rezzen, ha halk, arany hangján a reggeli
csengő fém-dallamát megújra kiveri,
elpengeti a csöpp üveggömb üde gombján.
A szoba jéghideg. A földre vetve, lomhán
egynéhány gyászruha hever az ágy körül,
az ordas téli szél a küszöbön pöröl,
befú s a kis szobán mogorván huhorászik.
Érezni mindenen, hogy valami hiányzik...
E csöppségekre itt nem süt le hát soha
anyjuk boldog szeme, frissítő mosolya?
A kandalló előtt guggolva elfeledte
a kotrott hamuból a lángot szítni este?
Dunnát meg takarót dombozni fölibük?
S hogy félénk búcsúval ellibbent közülük,
nem gondolt idején a virradati fagyra,
s a téli szél előtt az ajtót nyitva hagyta?...
- Az anya-álom a szőnyegek langyosa,
szelíd fészek, amely a pelyhektől puha,
s hol mint a kismadár, mely gubbad fenn az ágon,
álmodnak a kicsik: hószínű, édes álom!
De ez a fészek itt pelyhetlen és rideg,
fázik a két kicsi, álmatlanul remeg;
a fészket téli szél keserü fagya járja...
3.
Anyátlan otthon ez! - s az apa messze jár!...
Sorsuk csak egy öreg cseléd vigyázza már.
Magukba vannak ők, a kis ház télbe fagyva...
Árvák s négyévesek. És íme a kis agyba
egy emlék mosolya lassankint földereng.
Mint ha ki olvasót morzsolva elmereng:
be szép is volt, ha jött az újévi ajándék!
Megálmodta ki-ki előre a magáét.
Az álom furcsa volt: pazar játékszerek,
aranyos bonbonok, villogó ékszerek,
egy zsongó garmada, mely zengő táncra gyúlva,
függöny mögé lapul, majd szembetűnik újra.
Fölserkent boldogan reggel a kis család,
dörgölte a szemét, méz lepte ajakát,
totyogtak kócosan és borzasan az aprók,
kis szemük ünnepi, sugaras fényü nap volt,
a padlón tipegett a pucér, pici talp,
anyáék ajtaján kopogás, gyenge, halk;
beléptek - ah!-ok, ó!-k röpültek a kis ingben,
hullt a csók, s ami jó, meg volt engedve minden!
4.
- Be mások lettek itt a hajdani falak!
A kandalló tüze már pattogott vidáman,
a lámpa ragyogott az ódon, szép szobában;
a rácson a piros láng lobbant fényesen
s a lakkos bútoron cicázott kényesen.
A szekrényük, a nagy, az sem volt kulcsra zárva!
Rá-rászaladt szemük barnálló ajtajára:
be furcsa, nyitva van! Szaporán libegett
e fa-tok titkain a kandi képzelet,
fölrémlett valami távoli nesz a tátott
zár torkán, tétova és boldog sugdosások...
- Anyáék hajdani szobája most kopár!
Küszöbére a láng piros fényt nem dobál,
nincs már se tűz, se kulcs, és nincsenek szülék se,
nincs ünnepnapi csók, édes meglepetés se.
Szomorú lesz nekik örökre ez a nap!
S miközben keserű könnyeik hullanak
kék szemükből, szelíd ajkaik ezt susogják
tünődve: "Hát anyus mikor jön vissza hozzánk?"
5.
Rossz álmában talán mindkettő sírdogál,
oly duzzadt a szemük, sóhajuk félve reszket:
érzékeny a szívük az ilyen picinyeknek!
A bölcsők angyala megtörli szemüket,
sző szép ábrándokat rossz álmaik helyett,
s a félig felnyíló, mosolygó pici szájon
valami gügyögést indít a boldog álom.
Álmukban, gömbölyű karjuk fejök alatt,
emelik homlokuk - lágy álom-mozdulat;
és tétova szemük csak lassacskán pihen meg,
azt hiszik, rózsaszín mennyországban pihennek.
Rőt rács mögött a láng lobogja víg dalát;
kéklik a tiszta menny az ablakokon át;
a világ ébredez s megittasul a fénytől,
a félig meztelen föld boldogan remél föl,
megborzong kéjesen, míg csókolja a nap,
fűtik a vén szobát a langyos sugarak,
a padlón nem hever a bús ruhácska szerte,
elült a szél, amely a küszöböt seperte.
Egy tündérlány suhant keresztül a szobán!
- Oly víg a két gyerek, még rikkant is... De lám,
a széles szőnyegen, anyuska ágya áll itt,
rózsálló fény alatt valami felcsillámlik,
ezüst medáljonok, fehér és fekete,
a gyöngyház és agát villó tekintete,
fekete csöpp keret, üvegből halovány lap,
s aranyba vésve egy, csak egy szó: "Anyukának!"
KARDOS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése