"Az elszánt diplomata" című filmben hallottam ezt a zenét. Afrika lebilincselő, a zene szintén lebilincselő, a film háááát, hmmm. Arról álljon itt egy kritika:
"Miután Fernando Meirelles zárthelyinek indult, klipesre vágott dörgedelmével, az Isten városával talajba taposta a fél világot, fogta szociálisan érzékeny cókmókját és beállt a nagypályára. Már várták: sok-sok jelölést, hátbaveregetést, ajánlatot kapott Hollywood bikáitól – hiába, a friss husi mindig kelendő arrafelé. Ha divatos filmnyelven beszél, akkor meg pláne. Új munkáját nézve azonban úgy tűnik, nem csak a kőkemény gengszterstílbe csomagolt társadalomkritikus kiáltványokhoz elegendő tudása és érzékenysége. Ha éppen arról van szó, a hagyományosabb nyomvonalon is megbízhatóan ér célba. Csak az önbizalmával vannak gondok.
Az előtérben ismét Afrika, a föld árnyékszéke. Itt bárki, bármikor elvégezheti bármilyen bűzös dolgát, akár még emberéletek árán is. Mindent lehet, ha kívülről jócselekedetnek látszik. Ide kerül Tessa (Rachel Weisz) a harcos aktivista. Nincs az a fontos ember, akinek ne menne neki, ha igazságérzete úgy kívánja. Férjével, a csiszolt modorral megáldott diplomatával (Ralph Fiennes) éldegél Kenyában, viszonylagos boldogságban. Justin tiszteli hitvese elhivatottságát, de ő inkább maradna nyugton, jobb a békesség. Az asszonyka azonban még babával a hasában is pattog, illegális gyógyszer-kísérletek ügyében nyomoz. Miután gyanús körülmények között elveszti gyermekét, még nagyobb sebességre kapcsol: addig csiszolja a tüzet, amíg a füst el nem kezdi csípni a brit érdekeltségek hájas szemét. A helyzet fokozódik, egészen a szinte törvényszerű tragédiáig.
Hitvesének halála után a férj összeomlik, ezernyi kérdés gyötri. Úgy dönt, beleugrik a veszedelmes ügybe, kideríti az igazságot, ha addig él is. Nincs könnyű dolga, de mivel ez egy szép és nagyjából igazságos film, a szomorú kényszer-kalandor befűt a gazembereknek, megtalálja válaszait és aztán szívfacsaró véget ér.
Meirelles nem igazán tudta eldönteni, mihez is kezdjen John le Carré regényének rétegeivel. Legyen az adaptáció kőkemény, feszes krimi, megátalkodott gyilkosokkal, vakmerő hősökkel? Talán elégedjen meg a haragos politikai kinyilatkoztatásokkal? Esetleg az intim szerelmi dráma a helyes választás, pszichológiai mélységekkel, átélhető érzelmi rezdülésekkel, egyfolytában rángatott kézikamerával? Vagy mindenből legyen egy kicsi? Az a gyanúm, hogy tehetséges brazilunk a forgatás közben is ezen törte a fejét.
Az egyik szemünk tehát sír: köszönjük szépen, jól megcsinált melodrámát már láttunk eleget, valami mást vártunk. Aki a nyomorról és a kilátástalanságról olyan őszintén tud beszélni, mint Meirelles, annak egyszerűen pazarlás rendezői erényeit feláldozni a mellékhatások nélküli szórakoztatás oltárán. Óvatos udvariaskodás helyett az arcunkba kellett volna köpnie, bő nyállal. A feltételezett nézői elvárásokkal való sakkozgatást nyugodtan hagyhatta volna másra."
http://www.mozinet.hu/index.nof?o=0&nyelvid=1&k1=1&k2=43&filmid=545
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése