lellemese

Alább a világsajtót bejárt Günter Grass vers olvasható - NÉMET és MAGYAR nyelven  egyaránt,  mely miatt nem kívánatos személynek nyilvánították őt Izraelben, Felmerült, hogy a verese miatt a Nobel díját is elveszik esetleg... A HVG mindannyiunkat megnyugtatott, hogy ez nem történik meg: " A svéd akadémia semmi okot nem lát arra, hogy megfosszák Günter Grasst irodalmi Nobel-díjától egy Izraelt bíráló verse miatt."

Günter Grass: Amit el kell mondani

(Megjelent a „Süddeutsche Zeitung” 2012. április 4-i számában, majd a világ számos vezető lapjában.)

Miért hallgatok, miért hallgattam el oly sokáig,

mi nyilvánvaló, haditervekben kifőzött

elmélet, melynek végén mi, a túlélők

legfeljebb lábjegyzet lehetünk.

Ez az állítólagos első csapás joga,

mely kioltaná a szájhősök igájába

szervezett és irányított iráni tapsnépet

csak azért, mert e hatalom árnyékában

atombomba építését vélik látni.

De miért tiltom el magam,

azt a másik országot, hogy nevén nevezzem,

ahol évek óta – bár titkon – hatalmas

nukleáris erő dagad, ám minden

ellenőrzés híján?

Általános csend honol e tény felett,

mely hallgatást magam is elfogadtam,

e csend nehéz hazugságom, kényszerem,

hiszen azon mód, mikor megtöretik,

az ítélet – „antiszemitizmus” – készen áll.

Most azonban, mikor hazám, melyet

saját ősbűne követ utánozhatatlanul, és azt

újra meg újra rajta számon kérik,

csakis üzletileg persze, ügyesen forgatott

szóbeszéddel jóvátétellé nyilvánítottan,

egy további tengeralattjárót ad el Izraelnek,

egy olyat, melynek tulajdonsága mindent

elpusztító robbanófejeket célba lőni amoda, hol

bizonyítatlanul egyetlen atombomba volna,

melynek majd végső bizonyossága az aggodalom oka,

mondom, mert mondani kell.

De miért hallgattam eddig?

Mert úgy véltem, származásom

soha le nem mosható szégyenével

tiltja a tényt, igazság mondását

Izraeltől elvárni, ez országtól, melyhez kötődöm,

s kötődni fogok.

Miért most mondom,

öregen, utolsó csepp tintámmal:

Izrael atomhatalma veszélybe sodorja

a világ amúgy is törékeny békéjét?

Mert ki kell mondani azt,

ami talán holnap már késő lehet:

mi – épp eléggé terhelt németek –

gyaníthatóan bűnsegédek lehetünk,

a szokásos mentegetőzések pedig

erőtlenek.

Beismerem: nem hallgatok tovább,

mert elegem van a Nyugat álságából,

és csak remélhetem, hogy sokan

törik meg a csendet, mert a közelgő

veszélyt elkerülendő, az ezt okozókat

fel kell szólítani erőszakosságuk megszüntetésére,

követelve, hogy állandó, meg nem

akadályozható ellenőrzés mellett

az izraeli atomerőt és

az iráni atomberendezéseket egyaránt

nemzetközi hatóság felügyelete,

és e két ország kormánya tarthassa szemmel.

Csak így segíthetünk Izraelnek és Palesztinának,

mi több, minden embernek, kik ezen

az őrület bitorolta területen

szorosan egymás mellett,

egymásra acsarkodva élnek, végül

magunkon is csak így segíthetünk.

(Fordította: Szutrély Péter)

Grass' Gedicht im WortlautWas gesagt werden muss

Es ist das behauptete Recht auf den Erstschlag,
der das von einem Maulhelden unterjochte
und zum organisierten Jubel gelenkte
iranische Volk auslöschen könnte,
weil in dessen Machtbereich der Bau
einer Atombombe vermutet wird.

Doch warum untersage ich mir,
jenes andere Land beim Namen zu nennen,
in dem seit Jahren - wenn auch geheimgehalten -
ein wachsend nukleares Potential verfügbar
aber außer Kontrolle, weil keiner Prüfung
zugänglich ist?

Das allgemeine Verschweigen dieses Tatbestandes,
dem sich mein Schweigen untergeordnet hat,
empfinde ich als belastende Lüge
und Zwang, der Strafe in Aussicht stellt,
sobald er mißachtet wird;
das Verdikt "Antisemitismus" ist geläufig.

Jetzt aber, weil aus meinem Land,
das von ureigenen Verbrechen,
die ohne Vergleich sind,
Mal um Mal eingeholt und zur Rede gestellt wird,
wiederum und rein geschäftsmäßig, wenn auch
mit flinker Lippe als Wiedergutmachung deklariert,
ein weiteres U-Boot nach Israel
geliefert werden soll, dessen Spezialität
darin besteht, allesvernichtende Sprengköpfe
dorthin lenken zu können, wo die Existenz
einer einzigen Atombombe unbewiesen ist,
doch als Befürchtung von Beweiskraft sein will,
sage ich, was gesagt werden muß.

Warum aber schwieg ich bislang?
Weil ich meinte, meine Herkunft,
die von nie zu tilgendem Makel behaftet ist,
verbiete, diese Tatsache als ausgesprochene Wahrheit
dem Land Israel, dem ich verbunden bin
und bleiben will, zuzumuten.

Warum sage ich jetzt erst,
gealtert und mit letzter Tinte:
Die Atommacht Israel gefährdet
den ohnehin brüchigen Weltfrieden?
Weil gesagt werden muß,
was schon morgen zu spät sein könnte;
auch weil wir - als Deutsche belastet genug -
Zulieferer eines Verbrechens werden könnten,
das voraussehbar ist, weshalb unsere Mitschuld
durch keine der üblichen Ausreden
zu tilgen wäre.

Und zugegeben: ich schweige nicht mehr,
weil ich der Heuchelei des Westens
überdrüssig bin; zudem ist zu hoffen,
es mögen sich viele vom Schweigen befreien,
den Verursacher der erkennbaren Gefahr
zum Verzicht auf Gewalt auffordern und
gleichfalls darauf bestehen,
daß eine unbehinderte und permanente Kontrolle
des israelischen atomaren Potentials
und der iranischen Atomanlagen
durch eine internationale Instanz
von den Regierungen beider Länder zugelassen wird.

Nur so ist allen, den Israelis und Palästinensern,
mehr noch, allen Menschen, die in dieser
vom Wahn okkupierten Region
dicht bei dicht verfeindet leben
und letztlich auch uns zu helfen.