Magyarország Alaptörvényének végrehajtását szolgáló, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvények, azok hatásai és következményeinek áttekintése 2011-től napjainkig

Az Alapvetés

Az Országgyűlés 2011 áprilisában alkotta meg az új alkotmányt, ami többek között az állam és az egyház kapcsolatát is szabályozza. A preambulumként szolgáló Nemzeti Hitvallás értelmében a magyarok elismerik a kereszténység nemzetmegtartó szerepét és tiszteletben tartják az ország különböző vallási hagyományait.

Az Alaptörvény így rendelkezik:

VII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

(2) Az Országgyűlés sarkalatos törvényben egyházként ismerhet el egyes vallási tevékenységet végző szervezeteket, amelyekkel az állam a közösségi célok érdekében együttműködik. Az egyházak elismerésére vonatkozó sarkalatos törvényi rendelkezésekkel szemben alkotmányjogi panasznak van helye.

(3)Az állam és az egyházak, illetve a vallási tevékenységet végző más szervezetek különváltan működnek. Az egyházak és a vallási tevékenységet végző más szervezetek önállóak.

(4) Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. A vallási tevékenységet végző szervezetek egyházként való elismerésének feltételeként sarkalatos törvény huzamosabb idejű működést, társadalmi támogatottságot és a közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasságot írhat elő.

Az Alaptörvény végrehajtását szolgáló törvények kronológiája:

I./ A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény. A 2011. évi C. törvényt az Alkotmánybíróság közjogi érvénytelenségre hivatkozva az 164/2011. (XII. 20.) számú határozatával megsemmisítette.

II./ 2011. évi CCVI. Törvényt (2012.01.01.) és az azt módosító 2012. évi VII. törvény. Az Alkotmánybíróság 6/2013. (III. 1.) határozata értelmében a 2011. évi CCVI., a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény egyes rendelkezéseit 2012. jan. 1.től visszamenőlegesen hatályon kívül helyezte.

III./ Az Alaptörvény negyedik módosítása (2013. április 1)

IV./ 2013. évi CXXXIII. törvény (hatályos 2013. augusztus 1) a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról.

V./ Az Alaptörvény Ötödik módosítása (érvénybe lép várhatóan 2013. október 1)

Részletes áttekintő az egyes törvények előkészítéséről, parlament előtti vitájáról, szakértők értékeléseiről

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény.

I./1. Az egyházi törvény megalkotásának szükségességéről, társadalmi és kulturális beágyazottságáról, történeti hátteréről és a törvényalkotás céljáról valamint annak felépítéséről ad összefoglalót Szászfalvi László államtitkárnak az egyházi törvény általános vitája előtt a Parlamentben elhangzott expozéja (kiemelve az elfogadásra beterjesztett törvény lényeges elemei):

„Új Alaptörvényünk Nemzeti Hitvallása megállapítja, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt ennek a keresztény Európának a részévé tette Magyarországot. Alaptörvényünk elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, nagyra becsüli országunk különböző vallási hagyományait. Alapvetésének VI. cikke szerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához.

Magyarország Alaptörvénye biztosítja az állam és az egyház különválasztását, ezzel összefüggésben az egyházak autonómiáját, ugyanakkor a közösségi célok érdekében történő együttműködést evidenciaként kezeli.

Az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. Ennek tettek eleget képviselőtársaim az általuk benyújtott törvényjavaslattal. Külön szeretném kiemelni, hogy bár az Alaptörvény csak az egyházak esetében írja elő a sarkalatos törvény megalkotásának kötelezettségét, a javaslat előterjesztői különös fontosságot tulajdonítottak annak, hogy az a lelkiismereti szabadságot beemelje a sarkalatos törvény által védendő jogok közé: a törvényjavaslat széles körben – mind egyéni, mind közösségi szinten – biztosítja a lelkiismeret- és vallásszabadság jogát.

A törvényjavaslat preambuluma az egyházakat a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezőinek tekinti, amelyek hitéleti tevékenységük mellett közcélú tevékenységükkel, valamint a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország, a társadalom, a nemzet életében. Külön is elismeri a Magyarország történelmében és kultúrájában folyamatosan meghatározó jelentőséggel bíró egyházak kiemelkedő szerepét. Méltatja a vallásszabadságot biztosító törvényeknek egészen a 16. századig visszanyúló hagyományát. Az 1848-ban megszületett polgári Magyarországon is törvény rendelkezett a vallásszabadságról az ún. bevett vallásfelekezetek megnevezése által. 1867 után e megnevezés élt tovább.

Az 1895-ös egyházpolitikai törvények a polgári és politikai jogok gyakorlását teljes mértékben függetlenítették a vallásfelekezeti hovatartozástól. Megerősítették a bevett egyházak, felekezetek egyenlőségét, melyek közé az izraelita felekezetet is beemelték. Emellett lehetőséget adtak elismert egyházak működésére is. Az egyházat az államtól azonban ezek a törvények nem választották el teljesen.

Az 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságot, illetve az egyházak létrehozását széleskörűen biztosította. A későbbiekben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az egyházalapítás rendkívül nagyvonalú feltételei lehetőséget adnak az alapjoggal történő visszaélésekre is. Így az egyházaknak járó állami támogatások jogosulatlan igénybe vételére, a ténylegesen nem hitéleti tevékenységet végző szervezetek egyházként történő bejegyeztetésére. Ez vezetett oda, hogy ma Magyarországon több száz bejegyzett „egyház” működik, amelynek a pontos számát sem lehet tudni. Az ál-egyházak éves szinten már több milliárdos költségvetési kiadást jelentenek az ország számára. A kialakult helyzet indokolta, hogy a bejegyzett egyházak körét újra át kell tekinteni, tiszta, átlátható szabályokat kell megalkotni.

Ezért is határozza meg a törvényjavaslat, hogy az állam – a törvény szempontjából – mit ért egyházon, illetve vallási tevékenységen.

A jelenleg tárgyalt törvényjavaslat megfogalmazása szerint a vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, amely természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartás követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja.

Az egyház pedig az azonos hitelveket valló, cselekvőképes, magyarországi lakóhellyel rendelkező természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező, autonóm szervezet, mely elsődlegesen vallási tevékenység gyakorlása céljából működik.

E törvény alkalmazása során egyháznak minősülnek a vallásfelekezetek és vallási közösségek is kiindulva abból, hogy az egyház mint alapvető, kizárólag a keresztyén közösségekre utaló alapvetően teológiai fogalom, az utóbbi 20 évben a köznyelvben ennél sokkal átfogóbb értelmezést nyert. Immáron magában foglalja a nem keresztény vallási közösségeket is. Miután a törvényjavaslat – értelemszerűen – ezeket a közösségeket sem akarja kirekeszteni, egyenjogúságuk biztosítása mellett kiterjeszti rájuk is az egyház megnevezést.

Önmagában azonban nem tekinthető vallási tevékenységnek a politikai és érdekérvényesítő, a pszichikai vagy parapszichikai, a gyógyászati, a gazdasági-vállalkozási, a nevelési, az oktatási, a felsőoktatási, az egészségügyi, a karitatív, a család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, a kulturális, a sport, az állat-, környezet- és természetvédelmi-, valamint a tényleges hitéleti tevékenységhez szükséges adatkezelésen túllépő tevékenység.

A törvényjavaslat továbbra is az egyházak egyenlő jogállásából indul ki. Ugyanakkor – a jelenleg is hatályos alkotmánybírósági gyakorlat alapján – deklarálja azt, hogy az egyházak tényleges társadalmi szerepét, az általuk ellátott közcélú tevékenységet az állam az egyházakra vonatkozó további jogszabályok megalkotásánál és a velük való kapcsolattartás során figyelembe veheti.

A benyújtott törvényjavaslat meghatározó része az egyházak regisztrációjának újra szabályozása. Köztudomású tény, hogy az 1990. évi IV. törvény teljesen formális feltételekhez köti az egyházak bejegyzését.

A törvényjavaslat új feltételek alapján rendeli el az egyházak bírósági regisztrációját, azt központosítja, kizárólagos illetékességgel a Fővárosi Bírósághoz telepíti, ezzel is biztosítva az egységes, áttekinthető nyilvántartást. Amennyiben azt kérik, a jelenlegi egyházak a vallási tevékenységet is végző egyesületi kategóriába kerülhetnek. A vallásgyakorlás közösségi feltételeit ez a forma is maximálisan biztosítja.

Az egyházi státus elnyeréséhez a törvényjavaslat alapján hat feltételnek kell eleget tenni. Csak az a közösség kaphatja meg az egyházi státuszt, amely elsődlegesen vallási tevékenységet végez, és tanításának lényegét tartalmazó hitvallással és rítussal rendelkezik. Emellett legalább húsz éve szervezett formában, egyesületként működik Magyarországon, és legalább ezer, magyarországi lakóhellyel rendelkező természetes személy tagja van. Fontos továbbá, hogy adott közösség az alapszabályát, létesítő okiratát, belső törvényét, szervezeti és működési szabályzatát vagy az azoknak megfelelő más szabályzatot elfogadta, valamint hogy a szervezet az ügyintéző és képviseleti szerveit megválasztotta. Végezetül, de nem utolsó sorban a közösség tagjai nyilatkoznak arról, hogy az általuk létrehozott szervezet tevékenysége nem ellentétes az Alaptörvénnyel, jogszabályba nem ütközik, valamint nem sérti más jogait és szabadságát.

A törvényjavaslat részletesen meghatározza azt is, hogy a nyilvántartásba vételhez – a fenti feltételek alapján – milyen dokumentációt kell benyújtani. A bejegyzés elbírálásához a bíróság szakértők: pl. teológus, egyházjogász, egyháztörténész segítségét is igénybe veszi, hiszen egy bíró nem rendelkezik szükségszerűen a megfelelő háttér-információkkal. Az egyházi bejegyzési eljárás során történő szakértői kirendelés részletes szabályait – a törvényjavaslat felhatalmazó rendelkezései alapján – külön rendelet fogja megállapítani.

Az egyházi státus elbírálásának feltételei is rávilágítanak, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás csak olyan objektív kritériumok vizsgálatára szorítkozik, melyek megléte bizonyítja, hogy az adott közösség prímér vallási tevékenységet folytat, illetve a megfelelő mértékű magyarországi honossággal rendelkezik. Ez természetesen nem érinti a vallási tevékenység belső hittani összefüggéseinek vizsgálatát, nem csorbítja az egyház belső autonómiáját.

Említtettem már, hogy az elmúlt 20 évben nyilvánvalóvá vált, hogy az egyházalapítás rendkívül nagyvonalú feltételei lehetőséget adnak az alapjoggal történő visszaélésekre. Ezért a törvényjavaslat egyik legfontosabb törekvése, hogy az ilyen célokkal magukat egyházként bejegyeztető szervezeteket kiszűrje az egyházak közül. Ez azonban nem érintheti hátrányosan egyrészt a Magyarország történelmében és kultúrájában folyamatosan meghatározó jelentőséggel bíró – többek között a már az 1895-ös vallásszabadságról szóló törvény alapján bevett, illetve elismert – egyházak mellett a hitéleti és vallási tevékenységen túl jelentős közfeladat ellátó, a Kormánnyal megállapodást kötő, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező kisebb egyházakat sem. Ezért a törvényjavaslat ezeknek az egyházaknak – amelyek a törvényjavaslat 1. számú mellékletében kerülnek felsorolásra – hivatalból történő, kötelező bírósági regisztrációját rendeli el, amelyet az egyházi kapcsolattartásért felelős miniszter fog kezdeményezni. Ezen egyházak természetesen a törvény hatályánál fogva jogfolytonosan – és mint korábban jeleztük – az egyenjogúság alapján működnek.

A mellékletben szereplő egyházakat – minisztériumi megkeresésre – a bíróság hivatalból bejegyzi, esetükben a törvény által előírt feltételeket nem vizsgálja. Több európai államban is példa van az egyházak törvénybe foglalt elismerésére. Például a román, a szlovák és az osztrák szabályozás is hasonló jellegű. Sőt, Ausztria esetében arra is volt példa, hogy külön törvényhozói aktussal ismert el egyházat. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy a törvényjavaslat egyenjogú egyházakat ismer el. Ezért az 1. sz. melléklet alapján bejegyzett egyházak egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Az előterjesztő azonban célszerűnek találta, hogy különböző strukturális szempontok alapján csoportosítsa a bejegyzendő egyházakat.

Az 1/A. számú mellékletben azok az egyházak szerepelnek, amelyek történetisége vitathatatlan.

Az 1/B. jegyzék olyan egyházakat sorol föl, amelyeknek az elsődleges hitéleti tevékenysége mellett közfeladat ellátó tevékenysége jelentős

Az 1/C. lista is, amely az országos lefedettséggel rendelkező, világvallásokhoz kötődő, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező kisebb egyházakat tartalmazza.

A törvényjavaslat biztosítja az egyházak részére a közcélú tevékenységek ellátásának lehetőségét. Ezzel összefüggésben az egyházak és intézményeik hasonló tevékenységet folytató állami, önkormányzati intézményekkel azonos mértékű államháztartási finanszírozását.

Biztosítani kívánja a törvényjavaslat, hogy az egyházak az állam által fenntartott nevelési és oktatási intézményekben hitoktatást tarthatnak, továbbá a felsőoktatási intézményekben hitéleti tevékenységet folytathatnak, illetve rendelkezik annak állami támogatásáról. Ugyancsak meghatározza a tábori-, börtön- és kórházlelkészi szolgálat kereteit.

A törvényjavaslat az egyházak belső gazdálkodását tiszteletben tartja, a hitéleti célú bevételeit: egyházi adomány, perselypénz és azok felhasználását állami szerv nem ellenőrizheti. A törvényjavaslat a hitéleti célú bevételek közé sorolja az Szja 1% felajánlást, illetve az ingatlanjáradékot és ezek kiegészítéseit is.

Az egyházak, különösen az egyházi szertartások és az egyházkormányzat zavartalan működése, illetve a templomok, temetők és más szent helyek, valamint az egyház elnevezése, jelképrendszere, szertartásrendje, illetve közismerten használt neve fokozott jogvédelemben, az egyházi személyek pedig fokozott szabálysértési-, és büntetőjogi védelemben részesülnek.”

I./2. Az alábbi linken hozzáférhető a KDNP által jegyzett, 2011. június 14-én beterjeszetetttörvényjavaslat, melynek aláírói:

Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Dr. Vejkei Imre (KDNP)
Varga László (KDNP)

Harrach Péter (KDNP)

I./3. A beterjesztett törvényjavaslatról a TASZ részletes, 11 oldalas jelentéstkészített, felsorolva milyen hibákat tartalmaz és milyen alapvető jogokat sért illetve korlátoz.. A dokumentumot Hegyi Szabolcs jegyzi, a Társaság a Szabadságjogokért Politikai Szabadságjogok Programjának munkatársa.

Az állásfoglalás leszögezi, hogy „A TASZ álláspontja szerint a javaslat súlyos visszalépést jelent mind a lelkiismeret és a vallás szabadsága, mind az állam és az egyház elválasztása, mind pedig a vallásfelekezetek egyenjogúsága tekintetében. „

Általánosságban és részletezően kitér a törvényjavaslat minden sorára, amiből most az egyházalapításra vonatkozó részeket idézem:

„ A lelkiismereti szabadság és az egyházalapítás joga egy szabad államban mindenkit megillet, függetlenül attól, hogy vannak olyanok, akik visszaélnek velük. A visszaélés ténye sohasem elegendő indoka egy alapjog korlátozásának. Ilyen esetben nem általában a szabadságot kell megszorítani, hanem az egyedi jogsértéseket, a visszaéléseket kell megakadályozni. Ebben a tekintetben vannak eszközei és van felelőssége a kormányzatnak. (Az ügyész a jelenlegi szabályok szerint is indíthat pert a törvénysértő egyház ellen.)

− A vallás szabad gyakorlásához és a vallásalapítás szabadságához való jog generális

korlátozása diszkriminatív, mivel nem csak a visszaélésszerű, hanem a jóhiszemű joggyakorlást is korlátozza. (Ebben a tekintetben a Javaslat „túl tág”, mert egyaránt sújt mindenkit, egyedi cselekvésére tekintet nélkül.)

− A joggal való visszaélés nem a túlságosan megengedő, szabadelvű szabályozás folyománya, hanem abból fakad, hogy az egyházak a hatályos szabályok szerint is megkülönböztetett bánásmódban részesülnek az állam részéről a többi civil szervezethez képest. A Javaslat ebből a szempontból nemhogy törekedne a jogegyenlőségre, hanem inkább szaporítja az egyházak privilégiumait. „

I./4. A javaslatot eredetileg KDNP-s politikusok jegyezték, ám a szavazás előtt néhány órával a Fidesz-frakció kezdeményezésére az Országgyűlés Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottság alapvetően átírta.

A lelkiismeret és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslathoz végül hiába született háromszáznál jóval több felszólalás, és száznál több módosító javaslat. Az általános (2011.06.23.), majd a részletes (2011.06.23., 2011.06.28.) vita után, néhány nappal később (2011.07.11.) este tizenegykor Latorcai János az ülést vezető elnök bejelentette. „Az alkotmányügyi bizottság elnöke jelezte, hogy a lelkiismeret és vallásszabadság jogáról szóló törvényjavaslathoz további koherenciazavart kiküszöbölő módosító javaslat elbírálása szükséges.”

Erre figyelemmel azt kezdeményezte, hogy a záróvitára és a zárószavazásra csak a bizottság ülését követően kerüljön sor, majd 15 perc szünetet rendelt el. Éjfél után megjelent az új változat, ami nem volta azonos a korábban beterjesztett és tárgyalt szöveggel és ez került elfogadásra, ennek szövege ismerhető meg az elfogadott törvényben.

A „második ajánlat”-ként megnevezett szöveg itt olvasható:

Az elfogadott törvény megszüntette az elismert egyházak második és a harmadik kategóriáját, ami korábban az 1895. évi egyházügyi törvény alapján állt össze. 14 egyház került be az elismert egyházak sorába.. A Jobbik által leginkább kritizált egyházzal, a Hit Gyülekezetével bővült viszont a lista a korábbi előterjesztéshez képest.

Az MSZP köszönetét fejezte ki a kormánytöbbségnek, hangsúlyozván: „Nincs az a rossz törvénytervezet, amin az utolsó percben ne lehetne még tovább rontani lázas munkával, két parlamenti szünettel, három bizottsági üléssel, a koalíciós partner lealázásával. Nem orvosság az, amit adnak, hanem méreg! Akár jaj, akár nem jaj, nem a tizenkét apostol időszakában vagyunk és nem a XVI. században. 350 egyházat 14 kivételével megfosztjuk az egyházi státustól.”

Az LMP sem titkolta: „Ilyet nem tehet a kormány, pláne úgy nem, hogy ezek után a politika fog dönteni arról, ráadásul kétharmaddal, hogy ki lehet egyház és ki nem.”

A 2011. C. Tv. szövege, ami a Magyar Közlönyben megjelent::

I./5. A kormany.hu-n július 12-én fontosnak láttak egy közleményt lehozni, ami arról ad tájékoztatást, hogy a törvény minden bírálata és aggodalmak ellenére „Nemsérti a vallásszabadságot az új egyházügyi törvény”

I./6. Augusztus 22-én megjelent egy publicisztika Laborczi Dóra tollából, „Szolgálunk és függünk – azegyházi törvény buktatói„ címmel, mely jól érzékelteti, hogy mekkora társadalmi vita kerekedett az új egyházi törvény elfogadása után. Ki az egyházak ellen, ki az egyházak közti különbségtétel ellen érvelt, ki az ellen, hogy többszáz egyház veszíti el a törvény erejénél fogva egyház voltát. Az írás egy rövid áttekintést ad arról is, a rendszerváltozás óta hogyan alakult az egyházak státusa, valamint írásában megpróbálja megfejteni, kik is lehetnek azok a társadalom egészére is veszélyes „bizniszegyházak” akiknek kiszűrésre fogalmazódott meg az új egyházügyi törvény. A következőkben ebből az írásból idézünk néhány jellemző részletet:

„Az új egyházi törvénnyel nem csak az a baj, hogy diszkriminatív bizonyos egyházakkal szemben, hanem az is, hogy a már említett tizennégyet egy hosszú lépéssel közelebb hozza ahhoz az állapothoz, amikor nem igazán hangzik hitelesen az a mondat, hogy „Magyarországon az állam és az egyház különváltan működik. (…„2011-ig mintegy 229 bejegyzett egyház alakult, melyek közül 215-nek politikai szaknyelven bizniszegyház lett a neve, mindnek egytől egyig – az egyszerűség kedvéért. Ezek között például azoknak a szociális feladatot ellátó civil szervezeteknek is, akik csak így tudták megoldani intézményeik fennmaradását, mivel egyházként nagyobb támogatást kaptak. (…) Röviden tehát törvény előtti egyenlőség nem valósulhat meg, hogyha államilag szabályozzák, melyik közösség lehet egyház, melyik nem – hiszen ennek nem teológiai, nem is ideológiai, hanem kiábrándítóan egyszerű, financiális okai vannak. Az a közösség, amely Magyarországon nem minősül egyháznak, értelemszerűen nem kaphatja meg az egyházi kiegészítő normatívát, és akinek nem jár a kiegészítő normatíva, az saját forrásokon kívül másra nem alapozhat”

„Az új egyházi törvénnyel nem csak az a baj, hogy diszkriminatív bizonyos egyházakkal szemben, hanem az is, hogy a már említett tizennégyet egy hosszú lépéssel közelebb hozza ahhoz az állapothoz, amikor nem igazán hangzik hitelesen az a mondat, hogy „Magyarországon az állam és az egyház különváltan működik.” (2011. évi C. törvény, 8. §) (…) Többek között azért is sértheti ez a mondat ebben a kontextusban a tiszteletlen magyar állampolgárok füleit, mivel az 1990-es törvény szerint kizárólag a bíróság nyilváníthatott egyháznak egy társulást, és a bejegyzési eljárás során a független szerv csak azt vizsgálhatta, hogy a bejegyzést kezdeményező szervezet alapszabálya megfelel-e az alkotmányos jogrendnek és hogy megvan-e a 100 regisztrált tag. A 2011-es törvény ezzel szemben világosan kimondja, hogy amennyiben az általad vezetett közösség nem szerepel a mellékletben, az Országgyűlés – azaz egy politikai testület – színe elé kell járulnod, hogy legyen kedves téged és felebarátaidat (szám szerint ezer főt) egyházként elismerni. Ahhoz pedig, hogy eldöntse, bizniszegyház lesz-e belőletek avagy sem – miközben egyébként az ötödik paragrafus azt is rögzíti, hogy „a lelkiismereti és vallásszabadság jogával összefüggésben az állami hatóságok adatokat nem gyűjthetnek és nyilvántartást nem vezethetnek” – be kell nyújtanod mind az ezer tag nevét, magyarországi lakóhelyét és aláírását, valamint (a teljesség igénye nélkül) a közösség alapszabályát, létesítő okiratát, belső törvényét, szervezeti és működési szabályzatát, valamint „az összes tag nyilatkozata arról, hogy az általuk létrehozott szervezet tevékenysége nem ellentétes az alaptörvénnyel, jogszabályba nem ütközik” (15. §)(…) Az, hogy egy párt vagy egy önkormányzat a muszlimokkal vagy a katolikusokkal lép szövetségre, az ő döntése és politikai felelőssége. De ha törvénybe iktatja, hogy a mindenkori pártok mindenkor kizárólag ezt a tizennégy egyházat, illetve a parlament által megszavazott további felekezeteket finanszírozhatják, azzal semmi mást nem ér el, mint hogy a hivatalosan elfogadott egyházakat még inkább függő helyzetbe hozza és nem utolsó sorban fokozódó közutálat tárgyává teszi azzal, hogy saját hatáskörébe von olyan kérdéseket, amelyekben egyébként – az állam és az egyház szétválasztásának, illetve a törvény előtti egyenlőség elve alapján – nem hivatott dönteni.”

I./7. 2011. augusztus 25-én a community.euweboldalon megjelent egy hivatalos tiltakozás, ami a VALLÁSSZABADSÁG MEGŐRZÉSÉÉRT fogalmazta meg a deklarációját.

A dokumentum aláírói közt vannak civilek és egyházi személyek is,

Iványi Gábor, lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházelnöke
Kis János, filozófus
Dr. Majsai Tamás, református lelkész, theológiai tanár
Donáth László, a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség lelkésze
Dr. Raj Ferenc, rabbi, történész
Dés László, zeneszerző, előadóművész
Vásárhelyi Mária, szociológus
Fellegi Ádám, zongoraművész
Tarr Béla, filmrendező
Ludassy Mária, filozófiatörténész
Karafiáth Orsolya, költő, publicista
Majtényi László, jogász
Parti Nagy Lajos, író
Radnóti Sándor, filozófus
Wildmann János, rk. teológus, az Egyházfórum főszerkesztője
Závada Pál, író
Dr. Samu István, orvos
Mink Júlia, jogász
Halmai Gábor, egyetemi tanár
Jeney Zoltán, zeneszerző, egyetemi tanár
Fekete László, főkántor
Zoltán Tamás, ötvös

A tiltakozás szövege a következő:

„Mi, magyar demokraták felemeljük szavunkat A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló, 2011. július 12-én elfogadott 2011. évi C. törvény ellen.
A törvény

felhatalmazza az államot, hogy vizsgálat alá vonja az egyházi státusra igényt tartó vallásfelekezetek hitelveit, ezzel durván megsérti az állam és az egyház szétválasztásának elvét;
politikai döntéssel különböző jogállású osztályokba sorolja a vallási közösségeket, sértve a felekezeti egyenlőség elvét és a diszkrimináció tilalmát;
az egyházként korábban már elismert vallásfelekezetek törvényes egyházi státuszának el nem ismerésével szerzett jogot sért;
a bírósági bejegyzés helyett a törvényhozásra bízza valamely közösség egyházként való elismerését, ezzel megsérti a hatalmi ágak elválasztásának elvét, és azt az alapvető jogelvet, mely szerint a törvényhozó egyedi ügyekben nem dönthet, az általa alkotott törvény alkalmazásáról;
elutasító döntés esetén nem biztosít jogorvoslatot, sértve a jogállamiság alapelveit.

A demokratikus jogállam világszerte elismert és ez ideig a Magyar Köztársaság által is tiszteletben tartott alapelvei olyan törvényt kívánnak, mely

az egyházak nyilvántartásba vételét a bíróság hatáskörébe utalja;
nem köti sem húsz év egyesületként való megelőző működéséhez, sem ezer tag személyi adatokkal igazolt meglétéhez az egyházként való bejegyzést, mivel (utóbbi esetében különösen is) ezzel veszélyeztetné a hit és meggyőződés kinyilvánításának és az attól való tartózkodásnak az alapvető jogát;
valamennyi korábban már elismert egyház státuszát érintetlenül hagyja, illetve megerősíti;
a végrehajtó hatalom által egyházi minőségükben megkérdőjelezett közösségek, felekezetek helyzetének tisztázását tisztességes és a jogorvoslathoz való jogot maradéktalanul biztosító bírói eljáráshoz köti;
nemcsak általános frázisokban ismeri el, hanem rendelkezéseiben is tiszteletben tartja az egyházakhoz és felekezetekhez nem kötődő, de hívő, valamint a vallásos hitet elutasító polgártársaink lelkiismereti szabadságát.”

I./8. Szeptember 28-ára elkészült az a beadvány, aminek a címzettje Dr. Paczolay Péter, a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának elnöke. A beadvány aláírói kezdeményezik, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, miszerint a lelkiismereti- és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény [a továbbiakban: Ehtv.] alkotmányellenes.

A beadvány indoklásában az alábbi okok szerepelnek:

- I. Az eljárási jogosultság

- II. A jogállamiság követelményeinek sérelme

- III. A vallásszabadság sérelme

- IV. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegése

- V. Az Alkotmány 7.§ (1) bekezdésének sérelme

- VI. A jogszabály előkészítés hiányosságai, a közjogi érvénytelenség

I./9. Az Alkotmány Bíróság december 19-án meghozta, dec. 20-án kihirdette a határozatát 164/2011.(XII. 20.) AB számon „A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény közjogi érvénytelenség miatti alkotmányellenességéről”.

A fentiekről az alábbi sajtóközleményt adták ki, már 2011. december 19-én:

Az Alkotmánybíróság közleménye

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvénnyel kapcsolatban hozott határozatáról

Az Alkotmánybíróság 2011. december 19-én meghozott határozata megállapítja, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény (Ehtv.) közjogi érvénytelenség miatt alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Ehtv. a határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételét követő napon veszti hatályát; a már kihirdetett, de még hatályba nem lépett rendelkezései pedig nem lépnek hatályba.

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett — magánszemélyektől, jogi személyektől, valamint egyházaktól — az Ehtv. egésze, illetve egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványok a vallásszabadság jogának, az állam és egyház elválasztása elvének, a jogállamiság elvének, a jogorvoslathoz való jognak, a tisztességes eljáráshoz való jognak, a belső és a nemzetközi jog összhangjának, a köz érdekében végzett képviselői tevékenységnek, a Kormány együttműködési kötelezettségét kimondó alkotmányi szabálynak és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét állították.

Több indítvány azt is állította, hogy az Ehtv. megalkotására vonatkozó törvényhozási eljárás során megsértették a Magyar Köztársaság Országgyűlésének házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY. határozat (Házszabály) garanciális jelentőségű 107. §-át, amely a zárószavazás előtti módosító javaslatok benyújtásának feltételeit szabályozza, ezért a törvény közjogilag érvénytelen. Az Alkotmánybíróság ennek helyt adva csak ezt az indítványi elemet vizsgálta.

A vizsgálat alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ehtv. országgyűlési megalkotása során a T/3507/90. számú egységes javaslathoz képest a T/3507/98. számú zárószavazás előtti módosító javaslat elfogadása lényeges változásokat eredményezett az egyházi jogállás megszerzésének szabályozásában, mivel — többek között — az egyházi jogállás megszerzését (illetve a jelenleg egyháznak minősülő szervezetek többsége esetén annak megtartását) az országgyűlési képviselők kétharmadának támogató szavazatától tette függővé, míg az egységes javaslat szerint a nyilvántartásba vételről bíróság döntött volna. Bár a közösségi vallásgyakorlás joga önmagában nem függ az egyházi jogállástól, ahhoz az Ehtv. mégis olyan többletjogosultságokat kapcsol, amelyek lényegesek a vallási közösség élete szempontjából, ezért az egyházi jogállás megszerzésének szabályozása a törvényjavaslat keretében alapvető jelentőségű, elvi szabályozási kérdésnek minősül.

Az Alkotmánybíróság korábbi joggyakorlatára is figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtási lehetőségének a koherenciazavarra korlátozása azért is jelentős szabály, mert enélkül — illetve figyelmen kívül hagyása esetén — a törvényhozási eljárás legvégső szakaszában is sor kerülhet a törvényjavaslat koncepcionális, átfogó módosítására. Az ilyen gyakorlat azt eredményezheti, hogy részben vagy egészben kiüresedik a törvényhozási eljárás ezt megelőző szakasza (a törvényjavaslat általános és részletes vitája), ami pedig a megfontolt és minőségi törvényalkotást szolgáló biztosítékainak kiüresedését eredményezheti. Ez alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Házszabálynak a zárószavazás előtti módosító javaslatok benyújtására vonatkozó rendelkezése a demokratikus hatalomgyakorlás és a köz érdekében végzendő képviselői tevékenység garanciájának minősül, ezért megsértése olyan súlyos eljárási szabálytalanságnak tekintendő, amely a törvény részének vagy egészének közjogi érvénytelenségét idézi elő.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az Ehtv. megalkotása során a T/3507/90. számú egységes javaslathoz képest koncepcionális változást tartalmazó T/3507/98. számú zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtására és elfogadására a Házszabálynak — a közügyek érdemi megvitatásának, a köz érdekében végzendő képviselői tevékenységnek, ezáltal a demokratikus hatalomgyakorlásnak garanciáját képező, a jogalkotás ésszerű rendjének biztosítékául szolgáló — a 107. §-ával ellentétesen került sor, ami egyben az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésének, valamint 20. § (2) bekezdésének sérelmét eredményezte; ezért az Ehtv. megsemmisítéséről döntött.

Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlés figyelmét arra, hogy — az Alaptörvény VII. cikkének megfelelő — új törvény elfogadásáig ne helyezze hatályon kívül a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt, amely jelenleg szabályozza a tárgykört.

A határozathoz dr. Bragyova András és dr. Holló András alkotmánybírók párhuzamos indokolást, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Paczolay Péter, dr. Pokol Béla, dr. Szalay Péter és dr. Szívós Mária alkotmánybírók pedig különvéleményt fűztek.

Budapest, 2011. december 19.”

A határozat teljes szövege, a párhuzamos indoklásokkal és különvéleményekkel együtt olvasható:

I./10. Az egyházügyi törvényt az amerikai képviselők is bírálták: tizenhárom, többségében republikánus alsóházi képviselő nyílt levelében úgy fogalmazott, hogy az Európai Parlament felhívását megismételve felszólítják a magyar kormányt, "szavatolja minden polgár jogainak egyenlő védelmét". Egyúttal megismételték Hillary Clinton amerikai külügyminiszternek a magyar kormányhoz intézett felszólítását, hogy ez utóbbi vizsgálja felül az új egyházügyi törvényt.

A képviselők levelükben többek között emlékeztettek arra, hogy Thomas Melia, az amerikai külügyminisztérium emberi jogok kérdésében illetékes helyettes államtitkára ez év július 26-i kongresszusi meghallgatásán felidézte: Hillary Clinton június 30-án tett magyarországi látogatásán kijelentette, hogy az Egyesült Államok fel fogja szólítani a (magyar) kormányt a törvény körültekintő felülvizsgálatára.

„Az Egyesült Államok Kongresszusának tagjaiként azért írunk önnek, hogy kifejezzük mély aggodalmunkat a 2011. július 12-én elfogadott, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény miatt. Méltányoljuk a magyar Alkotmány elkötelezettségét a vallásszabadság iránt, és reméljük, hogy Magyarország elkötelezett marad az alapvető szabadságjogok védelme iránt, beleértve ebbe a vallás- és a lelkiismereti szabadságot is.

Tudjuk, hogy az 1990-es vallási törvény „bejegyzett” státuszt adott az egyházaknak, hogy azok el tudják látni fontos szociális és jótékonysági munkájukat. Ám magyarországi, európai és egyesült államokbeli egyházi és emberjogi szervezetek most arról tájékoztattak minket, hogy az új egyházügyi törvény 14 kivételével több mint 350 vallási csoportot foszt meg a bejegyzett státusztól. A törvény elfogadásával 2012. január elsején gyülekezetek ezrei – metodistáktól kezdve evangéliumi gyülekezeteken keresztül muszlimokig bezárólag – veszítik el automatikusan bejegyzett státuszukat. Az is aggodalommal tölt el minket, hogy az „újrabejegyzéshez” és a törvényes elismertséghez hét kritérium teljesítésére és a parlament kétharmados többségének szavazatára van szükség.

Az új vallási törvény ekképpen a parlamentet teszi meg a vallási közösségek ügyében illetékes hatóságnak, és a feladatául szabja, hogy értékelést és ítéletet mondjon hitek, doktrínák és értékek felett, valamint eldöntse, mely csoportok elfogadhatók, és melyek nem. Ez a helyzet a folyamat átpolitizálásához fog vezetni, és megsérti az állam azon kötelességét, hogy a vallás dolgaiban semleges maradjon.

Mi több, szükségképpen a kisebbségi vallási csoportok hátrányos megkülönböztetését fogja eredményezni. Értelmezésünk szerint a törvény ellentmondásban áll az Európai Unió, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, valamint az ENSZ emberjogi normáival és eszközeivel, és semmibe veszi az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó határozatait. Például tanúi voltunk annak, hogy az Európai Parlament felszólította a magyar kormányt, hogy „az EU Alapjogi Chartájának 21. cikkével összhangban biztosítsa minden állampolgár egyforma védelmét, függetlenül attól, hogy mely vallásos csoporthoz tartoznak”. Ezenkívül az Európa Tanács ama bizottságának 24 tagja, amely a tagállamok kötelezettségeinek és vállalásainak tiszteletben tartását figyeli, határozati javaslatot tett, amelyben kifejezi „mély aggodalmát a jogállamiságot, az emberi jogokat és a demokratikus intézmények működését érintő legújabb magyarországi fejlemények miatt”. (…)

Mindezeken felül a Thomas Melia külügyi államtitkár-helyettes 2011. július 26-i kongresszusi meghallgatásán elhangzottak szerint Hillary Clinton, az Egyesült Államok külügyminisztere június 30-i magyarországi látogatásán kijelentette: „Az Egyesült Államok arra kéri majd a kormányt, hogy aprólékosan tekintse át újra a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló új törvényt, amely 14 vallási közösség kivételével az összes vallási közösség újra bejegyeztetését írja elő, és így negatív hatással van a vallásszabadság légkörére Magyarországon.”

Azért írjuk jelen levelünket, hogy nyomatékosítsuk az Európai Parlament felhívását a magyar kormányhoz, hogy „biztosítsa minden állampolgár jogainak egyenlő védelmét”, és hogy megismételjük az amerikai külügyminiszter felhívását a magyar kormányhoz.

Felszólítjuk az Ön kormányát, hogy az új törvényt alaposan dolgozza át, hogy összhangba kerüljön a magyar Alkotmánnyal, és mindazokkal a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel, amelyeket Magyarország is aláírt és ratifikált.

2011. december 16.

Tisztelettel: Mike Pompeo, Trent Franks, Heath Shuler, Howard Coble, John Carter, Dan Burton, Randall Hultgren, Vicky Hartzler, Howard Berman, Mike Kelly, Joe Pitts, Tim Walberg, Eni Faleomavaega

I./11. Rétvári Bence, az illetékes államtitkár szerint: „Az AB megsemmisítő döntése ellenére az egyházi törvényben megfogalmazott koncepció helyes.”

Egy, a vele készült interjúban kifejtette, hogy:

„A több mint háromszáz, korábban bejegyzett egyház közül mindössze hetven nyújtott be regisztrációs kérelmet. Ez is jelzi, hogy jó volt az eredeti koncepció. A várhatóan végleges egyházlista hossza, a néhány közösséggel kiegészülve közel tucatnyi, államilag elismert felekezet nagyságrendje is jelzi, hogy az EU országaiban alkalmazott jogszabályoknak megfelelő a törvény. Számos tagállamban csupán egy-két, hivatalosan elismert egyház működik, a most véglegesülő listával Magyarország a „középmezőnybe” tartozik majd”.

Az államtitkár rámutatott: „Az egyesületi formában továbbműködni kényszerülő, januártól jogállásukat vesztő egyházak jogi szabályozása megoldott. A jelenlegi, civil szervezetek működését meghatározó jogszabályok alkalmazásával lehetővé válik, hogy a státusuktól fosztott szervezetek „vallási közösség” főtevékenység gyakorlásával működhessenek tovább.”

Továbbá Rétvári Bence hangsúlyozta: „Az egyesületi jogállás a vallási közösségek működését hátrányosan nem befolyásolja, hiszen a kormányzat a várhatóan státusukat vesztő, szociális intézményeket működtető egyházak részére biztosította a továbbműködés feltételeit. A törvényi változással a hitéleti képzést biztosító felsőoktatási intézményeket sem fenyegeti veszély, sőt az újonnan bejegyzett vallási egyesületek az egyházakhoz hasonlóan létesíthetnek hitéleti végzettséget biztosító, akkreditálható főiskolát, egyetemet.”

II.
2011. évi CCVI. Törvényt (2012.01.01.) és az azt módosító 2012. évi VII. törvény

II./1. Lázár János az AB döntés megszületése előtt jelentette be, hogy hatályon kívül helyezik a júliusban elfogadott új egyházügyi törvényt. A Fidesz frakcióvezetője "jogtechnikai megfontolásokra" hivatkozott és hozzátette, az új jogszabályt még az idén, a két ünnep között elfogadják.

Az Alkotmánybíróság ezt követően, közjogi érvénytelenség miatt megsemmisítette az eredetileg jövőre hatályba lépő jogszabályt. A testület megállapította, hogy a törvény országgyűlési megalkotása során az egységes javaslathoz képest a zárószavazás előtti módosító javaslat elfogadása lényeges változásokat eredményezett az egyházi jogállás megszerzésének szabályozásában.

Lázár János az Ab döntését értékelve okafogyottnak nevezte a lépést; mint mondta, a testület eljárási hibákat állapított meg a jogszabály elfogadásával összefüggésben, csakúgy, mint a Fidesz szakértői, s ennek jegyében jelentették be: hatályon kívül helyezik a törvényt. Hozzátette: az új egyházügyi törvényt - érdemben nem változtatva a tartalmán - várhatóan december 30-án fogadja el az Országgyűlés.

A parlament elé került tervezet itt olvasható.

Az Országgyűlés 2011. december 30-án fogadta el a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló sarkalatos törvényt, 2011. évi CCVI. Törvényt, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról^,kihirdetésére 2011. december 31-én került sor.

Lázár János által beterjesztett, megsemmisített elődjével túlnyomórészt megegyező indítvány a korábbi javaslatból törölte azt a részt, amely százéves nemzetközi működéshez kötötte volna egy egyház elismerését, az új előfeltétel csupán 20 éves magyarországi működés lett. Azt is megjegyezte, hogy az átmeneti törvényben is szabályozzák majd az egyházügyi törvény legfontosabb alapelveit, így például a parlament jogosultságát arra, hogy meghatározza, melyik szervezet lehet Magyarországon egyház, és melyik nem.

A december 30-án megszavazott jogszabállyal tizennégy egyházat ismert el a parlament, ugyanazokat, amelyeket a nyáron elfogadott, ám az Alkotmánybíróság (Ab) által közjogi érvénytelenség miatt megsemmisített egyházügyi törvényben. Azok a vallási közösségek, amelyek nem kerültek be ebbe a listába, de december 20-ig kezdeményezték a szakminiszternél jogállásuk fenntartását, január 1-jével nem veszítik el egyházi státuszukat, arról február végéig dönt a parlament.

A többi, korábban egyházként működő, de újbóli nyilvántartásba vételét nem kezdeményező vallási közösség egyesületként működik az év elejétől. Ugyanakkor e szervezeteknek regisztrációs kötelezettséget ír elő a törvény, amely alapján 2012. február végéig kezdeményezniük kell az egyesületként történő nyilvántartásba vételüket. Amennyiben ezt elmulasztják, 2012. március 1-jén jogutód nélkül megszűnnek.

A Jobbik nemmel voksolt, az MSZP és LMP pedig távol tartotta magát a szavazástól.

II./2. A 2012. évi VII. törvény a 2011. évi CCVI. törvény módosításáról

A január 1-jén hatályba lépett egyházügyi törvény úgy rendelkezett, hogy egyesületek egyházként történő elismertetésére az Országgyűlés vallásügyekkel foglalkozó bizottsága jogosult törvényjavaslatot előterjeszteni . Utaltak arra is, hogy az Országgyűlés bizottsága az eljárásrend részeként kéri az MTA elnökének állásfoglalását bizonyos, az egyházügyi törvényben meghatározott feltételek fennállásáról.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökéhez, Pálinkás Józsefhez 32 felekezet adott be egyházként való elismerésre. A vallásügyi bizottság előzőleg a kérelmezők tevékenységével, tanításával és múltjával összefüggő feltételek fennállásáról a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását kérte. Az akadémia azonban nem nyilvánított véleményt, mondván, a vizsgálat nem tudományos kérdés, hanem igazgatási feladat és felelősség. „Az MTA a feltételek fennállására vonatkozóan vizsgálatot nem folytat, iránymutatást nem ad”, mert „ a vallási tevékenység fennállásának vizsgálata nem tudományos kérdés”, „a hitvallás, rítus megléte vagy hiánya tudományos megalapozottsággal hitelesen nem ítélhető meg”. Pálinkás József szavai szerint: „Meggyőződésem szerint tudománytalanul járnék el és félrevezetném az Országgyűlést, ha egy, az adott fogalmi keretek között tudományos megalapozottsággal és hitelességgel meg nem ítélhető kérdésben iránymutató tudományos állásfoglalást adnék.” „kezdeményeztem az illetékes emberi erőforrások miniszterénél, Balogh Zoltánnál, hogy fontolja meg az egyházakról szóló törvény…. módosítását.”

Kibővítette az elismert egyházak körét a parlament a 2012. évi VII. törvénnyel: a decemberi 14 után újabb 18 vallási közösségnek szavaztak meg egyházi jogállást a kormánypárti képviselők. Az Országgyűlés által elismert magyarországi egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek

Az Országgyűlés által már által elismert magyarországi egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek

1	Magyar Katolikus Egyház
2	Magyarországi Református Egyház
3	Magyarországi Evangélikus Egyház
4-6	Zsidó vallásfelekezetek	Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
		Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante)
		Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség
7-11	Ortodox Egyházak	Budai Szerb Ortodox Egyházmegye
		Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus - Magyarországi Ortodox Exarchátus
		Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház
		Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye
		Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarchátus)
12	Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete (Magyarországi Unitárius Egyház
13	Magyarországi Baptista Egyház
14	HIT Gyülekezete

Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága által javasolt további magyarországi egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek

15	Magyarországi Metodista Egyház
16	Magyar Pünkösdi Egyház
17	Szent Margit Anglikán/Episzkopális Egyház
18	Erdélyi Gyülekezet
19	Hetednapi Adventista Egyház
20	Magyarországi Kopt Ortodox Egyház
21	Magyar Iszlám Közösség
22	Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezetek
23	Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége
24	Az Üdvhadsereg Szabadegyház – Magyarország
25	Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza
26	Magyarországi Jehova Tanúi Egyház
27	Buddhista közösségek	Tan Kapuja Buddhista Egyház
		Buddhista Misszió, Magyarországi Árya Maitreya Mandala Egyházközösség
		Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség
		Magyarországi Kínai Chanbuddhista Egyház
		Gyémánt Út Buddhista Közösség

A Ház döntött 66 vallási közösség kérelmének elutasításáról is, így azok március 1-jével elveszítik egyházi státuszukat és egyesületként működhetnek.

Az elutasított vallási közösségek egy éven belül nem indíthatnak az elismerésükre irányuló népi kezdeményezést.
Azt előterjesztést a kormánypárti képviselők szavazták meg, ellenzéki politikusok nem vettek részt a voksolásban. A vallási közösségek elutasításakor két KDNP-s politikus - Lanczendorfer Erzsébet és Varga László - tartózkodott.

Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága javasolatára nem kerültek elismerésre az alábbiak egyházként

1	Agapé Gyülekezet
2	A Keresztény Közösség Mozgalom a Vallási Megújulásért Egyház
3	A Magyarországi Biblia Szól Egyház
4	Apostoli Pünkösdi Egyház
5	Aratás Teljes Evangéliumi Keresztény Egyház
6	Barnabás Közösség
7	Béke Gyülekezet
8	Budapesti Autonóm Gyülekezet
9	Budapesti Teljes Evangéliumi Gyülekezet
10	CCC Magyarország Vallási Közösség
11	Danube Nemzetközi Egyház
12	Dávid Sátora Gyülekezet Egyház
13	Egyesítő Egyház
14	Ekklesia Nyíregyházi Keresztény Gyülekezet
15	Élő Isten Gyülekezete
16	Esztergomi Teljes Evangéliumi Közösség Újszövetségi Gyülekezet
17	Ezoterikus Tanok Egyháza
18	Evangéliumi Barátság Egyház
19	Evangéliumi Szolnoki Gyülekezet Egyház
20	Fény és Szeretet Szabadkeresztény Egyház
21	Fény Gyermekei Magyar Esszénus Egyház
22	Golgota Keresztény Gyülekezet
23	Hindu Vaisnava Egyház
24	„Igazság Oszlopa” Teljes Evangéliumi Keresztény Egyház
25	Isten Egyháza
26	Isten Gyülekezete Egyesült Pünkösdi Egyház
27	Jézus Minden Nemzetért Közösség
28	Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyháza
29	Keresztény Család Gyülekezet
30	Keresztény Testvéri Közösség
31	Krisztus Kegyelme Gyülekezet
32	Krisztus Magyarországi Egyháza
33	Krisztus Szeretete Egyház
34	Krisztus Teljessége Az Élet Kenyere Egyház
35	Magyar Evangéliumi Egyház
36	Magyar Reform Zsidó Hitközségek Szövetsége
37	Magyar Taoista Egyház
38	SZIM Salom Progresszív Zsidó Hitközség
39	Magyarországi Bahá'i Közösség
40	Magyarországi Church of God Egyház
41	Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség
42	Magyarországi Keresztyén Testvér Gyülekezetek
43	Magyarországi Muszlimok Egyháza DEMETER ZOLTÁN
44	Magyarországi Örmény Apostoli Egyház
45	Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet
46	Magyarországi Új Apostoli Egyház
47	Mantra Magyarországi Buddhista Egyház
48	Mezőkövesdi Teljes Evangélium Keresztény Gyülekezet
49	Názáreti Egyház
50	Négyszegletkő Apostoli Hit Nemzetközi Egyház
51	Olajfák Gyülekezete
52	OM Vishwa Guru Deep Hindu Mandir
53	Omega Pünkösdi Gyülekezetek Hálózata
54	Őskeresztény Apostoli Egyház
55	Ősmagyar Egyház
56	Paulus Evangéliumi Közösség
57	SHALOM Bibliai Gyülekezet
58	Szabad Evangélium
59	Szent Kamill Keresztény Egyház
60	Szeretet Hídja Teljes Evangéliumi Keresztény Egyház
61	Szeretet Szövetség Egyház
62	Szeretet-Közösség Teljes Evangéliumi Egyház
63	Szövetség Teljes Evangéliumi Gyülekezet
64	Teljes Evangéliumi Keresztyén Közösség Mahanaim Gyülekezet
65	Újszövetség Gyülekezet
66	USUI Szellemi Iskola Közösség
67	Üdvösség Hirdetői Egyház

A 2012. évi VII. törvény a 2011. évi CCVI. törvény módosításáról1 törvény itt olvasható:

Az Országgyűlés vallásügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke szerint népességarányosan nagyobb mértékben biztosították az egyházi státuszt Magyarországon, mint Európa más államaiban. Lukács Tamás úgy fogalmazott: a vallásszabadságot teljes mértékig biztosítják.

II./3. Az alapvető jogok biztosának álláspontja szerint több ponton is ellentétesek a hatalommegosztás elvével, a tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint jogorvoslathoz való joggal az egyházak elismerését szabályozó törvényi rendelkezések. Szabó Máté több vallási szervezet kezdeményezésének elemzése után az Alkotmánybírósághoz fordult – olvasható a jogiforum.hu-n.

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény elődjét az Alkotmánybíróság közjogi érvénytelenségre hivatkozva 2011. december 19-én megsemmisítette. Az Országgyűlés ezt követően december 30-án fogadta el az új szabályozást, amely 2012. január 1-jén hatályba is lépett. Az ombudsman azonban Alaptörvény-ellenesnek találta a rendelkezések között azt, amely – a hatalmi ágak megosztásának alkotmányos alapelvét kikezdve - az Országgyűlés egyedi és megfellebbezhetetlen döntésétől teszi függővé az egyházi státusz megadását.

A vallásszabadsággal való szoros kapcsolat elengedhetetlenné teszi, hogy az egyház elismerésével, az egyházi státusz megadásával kapcsolatos döntés feleljen meg az alapjogokkal szemben támasztott összes garanciális követelménynek. Ha az egyházi státusz megadásánál a döntéshozót mérlegelési jog illeti meg, akkor törvényben kell szabályozni a mérlegelés szempontjait. Az ilyen elvek, rendelkezések hiányoznak a törvényből, és ez a döntéshozatalt politikai alkuk tárgyává teheti. Szükség lenne továbbá az elutasító döntés megindokolására is, de a törvény ebben az esetben sem ír elő indokolási kötelezettséget. Így nem tudhatjuk meg, mi az elutasítás alapja – állapította meg Szabó Máté. Az egyházi státuszról hozott döntéssel szemben pedig mindenképpen jogorvoslatot kell biztosítani és ez is hiányzik a jelenlegi szabályozásból.

A törvény ugyan meghatározza, hogy milyen feltételek fennállása esetén lehet kérelmezni az egyházi státuszt, a feltételeket teljesítő szervezeteknek azonban nem biztosít alanyi jogot ahhoz, hogy el is ismerjék őket egyházként. Az egyházi státusszal kapcsolatban ugyanis az Országgyűlés diszkrecionális jogkörben, azaz szabad mérlegelés alapján hozza meg a döntését, azt nem köteles indokolni és nem biztosított olyan jogorvoslati eszköz sem, amely az Alaptörvény értelmében annak minősülhetne.

Az ombudsman hangsúlyozza: az Országgyűlés Magyarország legfőbb népképviseleti szerve, amelyből következően az Országgyűlés olyan politikai fórum, amelynek elsődleges szerepe a törvényhozás, továbbá az Alaptörvényen és törvényen alapuló más politikai döntések meghozatala. A hatalmi ágak elválasztásának elve alapján az Országgyűlés nem láthat el olyan feladatot, amelynek során ad hoc jellegű, megfelelő alkotmányos garanciákat nélkülöző politikai döntést hoz az alapvető állampolgári jogok tekintetében.

Az indítvány itt olvasható.

II./4. A „Tavares – jelentés”

A dokumentum – a 444.hu bejegyzése szerint, ami a magyar médiákban elsőként számol be a jelentésről - több ajánlást is tesz a magyaroknak, amelyek megvalósításáról a magyar kormánytól kérnek menetrendet. A szövegben foglaltak betartását az Európai Parlament jelentéstevője (Tavares), az Európai Bizottság valamint az Európai Tanács egy-egy delegáltja ellenőrizné.

A tervezet azt kéri a “magyar hatóságoktól”, hogy vegyenek ki minden olyan rendelkezést az alaptörvényből, amelyet korábban alkotmányellenesnek minősített az alkotmánybíróság. Ezzel tulajdonképpen a negyedik alkotmánymódosítás visszacsinálására szólítják fel a magyar kormányt. Teljes megfelelést kér a tervezet a Velencei Bizottság ajánlásaival. különösen a sarkalatos törvények számának visszaszorításában. Azt kéri a kormánytól, tegye lehetővé az élénk, valódi vitát a parlamentben, és tisztelje meg az ellenzéket azzal, hogy hagy elég időt a vitákra, továbbá vonja be a nyilvánosságot is a jogalkotásba.

A Tavares jelentés szövege itt olvasható:

II./5. Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács (ET) főtitkára januári levelében azt javasolta Martonyi János külügyminiszternek, hogy Magyarország kérjen szakvéleményt az ET égisze alatt tevékenykedő Velencei Bizottság nevű független jogi szakértői testülettől azokról a törvényekről, amelyek az igazságszolgáltatás törvényességével, a vallásszabadsággal, valamint a parlamenti választásokkal kapcsolatosak. Indítványozta azt is, hogy vegye igénybe Magyarország az Európa Tanács médiajogi szakértelmét.

A Velencei Bizottság szerint a magyar egyházügyi törvény összességében a vallásszabadság liberális és nagyvonalú keretét alkotja meg, de néhány pontja problematikus, és nem tesz eleget a nemzetközi elvárásoknak.

A szakvélemény a fenti általános megállapítás három vonatkozásban fogalmazta meg aggályait:

· A 108. pont szerint a törvény túlzó, valamint önkényes kritériumokat támaszt az egyházként való elismeréshez. Különösen azt a kitételt kellene a Velencei Bizottság meglátása szerint felülvizsgálni, amely a vallási közösség hazai, illetve nemzetközi tevékenységének szükséges időtartamára vonatkozik, valamint azt, amely politikai döntéshez kapcsolja az egyházként való elismerési folyamatot.

· Az ET alkotmányjogi szakértői testülete a szakvélemény 109. pontjában aggodalommal állapította meg, hogy a törvény nyomán több száz, korábban egyházként működő vallási közösség veszítette el egyházi státusát, ami "aligha áll összhangban a nemzetközi normákkal". Megjegyzendő, hogy a szakvélemény megfogalmazói fentebb, a 106. pontban elismerték: legitim aggodalomként merült fel Magyarországon, hogy meg kell szüntetni az olyan, ártalmas célokra irányuló, illetve személyes nyerészkedést célzó tevékenységeket, amelyek a vallási szerveződés lehetőségével élnek vissza.

· A 110. pont azt teszi szóvá, hogy a magyar törvény bizonyos mértékig diszkriminatív elbánásban részesíti az el nem ismert vallási közösségeket.A Velencei Bizottság kitért arra is, hogy tudomása szerint a magyar kormány módosító javaslatok beterjesztését tervezi. Ezt a testület üdvözölte. Megjegyezve, hogy ezen javaslatokat egyelőre nem állt módjában tanulmányozni, hangsúlyozta, hogy továbbra is a magyar hatóságok rendelkezésére áll, kész segítséget nyújtani.

Forrás hvg.hu

II./6. Az Alkotmánybíróság a 6/2013. (III. 1.) határozata: a döntés kimondja, hogy a tavaly életbe léptetett egyháztörvény főbb rendelkezései súlyosan sértik az alapvető jogokat és a jogállamiság követelményeit, ezért azokat visszamenőleges hatállyal megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panaszok tárgyában – dr. Balogh Elemér, dr. Bragyova András, dr. Holló András és dr. Lévay Miklós alkotmánybírák párhuzamos indokolásával, valamint dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Lenkovics Barnabás, dr. Szalay Péter és dr. Szívós Mária alkotmánybírák különvéleményével – meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 7. § (1) bekezdésének “és az Országgyűlés által elismert” szövegrésze, 14. § (1) és (3)–(5) bekezdése, valamint 37. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azokat a hatálybalépésükre, 2012. január 1-jére visszaható hatállyal megsemmisíti.

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvénynek az 52. §-a által megállapított 34. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt a hatálybalépésére, 2012. szeptember 1-jére visszaható hatállyal megsemmisíti.

3. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 2012. január 1-jétől 2012. augusztus 31-ig hatályos 34. § (2) és (4) bekezdései alaptörvény-ellenesek voltak, ezért azok hatályba lépésüktől kezdve nem alkalmazhatóak.

4. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 2012. január 1-jétől 2012. augusztus 31-ig hatályos 34. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenes volt, ezért az a IV/2785/2012., IV/2786/2012., IV/2787/2012., IV/2788/2012., IV/2790/2012. és IV/2801/2012. számú alkotmányjogi panaszokat benyújtó indítványozók vonatkozásában hatályba lépésétől kezdve nem alkalmazható.

5. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alaptörvény VII. és XV. cikkéből eredő alkotmányos követelmény, hogy az állam a vallási csoportok önálló működését lehetővé tevő sajátos egyházi jogállás, valamint az egyházak számára hozzáférhető további jogosultságok megszerzését a vallásszabadsághoz való joghoz, illetve az adott jogosultsághoz igazodó, tárgyilagos és ésszerű feltételek alapján, az Alaptörvény XXIV., illetve XXVIII. cikkének megfelelően, tisztességes eljárásban, jogorvoslati lehetőség mellett biztosítsa.

6. Az Alkotmánybíróság a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 7. § (4) bekezdése és 15–16. §-a, valamint a törvény egésze alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.

7. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 34/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.

8. Az Alkotmánybíróság az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 6. § (1) bekezdése, 14. § (2) bekezdése, 17. §-a, 18. §-a, 26. § c) pontja, 28. §-a, 34. § (3) bekezdése és Melléklete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.

9. Az Alkotmánybíróság a IV/2794/2012. számú alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
10. Az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára irányuló indítványokat visszautasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2013. február 26.

Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró

A határozat teljes egészében itt olvasható:

II./7. A TASZ 2012. febr. 26-i közleménye:

Az Alkotmánybíróság a 6/2013. (III. 1.) határozatát többek között a TASZ beadványa alapján hozta meg. A döntés kimondja, hogy a tavaly életbe léptetett egyháztörvény főbb rendelkezései súlyosan sértik az alapvető jogokat és a jogállamiság követelményeit. Ez a határozat azonban várhatóan már nem nyújt érdemi jogorvoslatot az érdekelteknek, mert a megsemmisített rendelkezések bekerülnek az Alaptörvénybe.

Az Alkotmánybíróság több ponton is alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette a vallási közösségek, egyházak jogait szabályozó, 2012. január 1-én hatályba lépett törvényt. Az AB többek között a TASZ kilenc egyház nevében benyújtott alkotmányjogi panaszát bírálta el. A TASZ üdvözli a döntést, mert az elfogadás után egy nappal hatályba lépett egyháztörvény – a rendszerváltás óta az egyik legsúlyosabb jogsértést törvényesítve – több mint 300 törvényesen működő egyházat fosztott meg jogi státuszától, diszkriminatív feltételektől tette függővé az egyházként való elismerést, és felrúgta az állam és az egyház elválasztásának évszázados elvét.

A TASZ szerint az AB-döntés legfontosabb eleme az, hogy az egyházként történő elismerést a törvényhozók helyett a bíróságok hatáskörébe utalja. Az egyházi cím parlamenti adományozása önkényes, politikai akarattól függ, és nélkülözi a tisztességes eljárás és a jogorvoslat lehetőségét. A TASZ álláspontja – ellentétben az AB indokolásával – az, hogy csak olyan bírósági eljárás lehet alkotmányos, amelynek nem tárgya a vallási közösség tanításának, hagyományainak és történetének tartalmi vizsgálata, és ahol az elutasító döntés ellen fellebbezni lehet.

Szintén helyeselni lehet az AB-döntésnek azt a részét, amely kimondja az egyháztörvény alkalmazási tilalmát visszamenőleges hatállyal. A jog uralmát tiszteletben tartó kormányzatnak ilyen helyzetben mindent meg kellene tennie annak érdekében, hogy orvosolja azokat az anyagi és erkölcsi sérelmeket, amelyeket az alkotmányellenes törvény okozott nemcsak az AB-hez forduló egyházaknak, hanem azoknak is, amelyek nem éltek ezzel a lehetőséggel.

Ugyanakkor nem lehet eltekinteni attól a körülménytől, hogy az egyháztörvény életbe lépése óta eltelt több mint egy év visszafordíthatatlanul konzerválta a jogsértő állapotokat. A TASZ emlékeztet arra is, hogy az Országgyűlés a vallásszabadságot és a felekezeti egyenjogúságot biztosító szabályozás helyett az Alaptörvény – parlamenti elfogadásra váró – negyedik módosításával visszahozza a most megsemmisített elismerési eljárást.

II./8. „Egy egyház ne vállalhassa jóval több intézmény fenntartását annál, mint amennyi a tényleges támogatottsága az országban !”

A kormány felismerhette, hogy az iskolák, bölcsődék egyházi átvétele korlátozza a spórolásra kényszerülő kabinetet, ezért az egyházak támogatottságához kötné az intézményátvételi arányt. Az egyházak azt nehezményezik, hogy az Orbán-kormány még mindig nem tájékoztatta őket, hogyan számolják majd ki a nekik járó oktatási és szociális támogatásokat.

Kormányzati javaslat készül arról, hogy egy egyház ne vállalhassa jóval több intézmény fenntartását annál, mint amennyi a tényleges támogatottsága az országban – jelentette be Orbán Viktor a Fidesz-KDNP-frakciószövetség hétfő délelőtti ülése után. A miniszterelnök egy újságírói kérdésre válaszolt, ami a kisegyházak, különösen a Hit Gyülekezete intézményátvállaló szerepére vonatkozott. A kormány szerint „arányosságot és mértéktartást kell majd szem előtt tartani".

Az új bejelentés mögött több kormánypárti forrás szerint is az áll, hogy az iskolák, szociális intézmények államosítása elől az önkormányzatok az egyházakhoz menekültek. Az intézmények egyházi átvétele viszont az egyre növekvő normatíva miatt korlátozza a kormányt, ami az oktatási és szociális rendszer átalakításával éppen hogy spórolást akar elérni. Egy KDNP-s forrásunk szerint a kormányzat a költségvetés számításakor ismerte fel azt, hogy az intézmények egyházi átvétele korlátozza a megszorításokra kényszerülő kabinet mozgásterét. Miközben az utóbbi években folyamatosan emelték a kiegészítő normatívák összegét, egyre több intézmény került át felekezeti fenntartásba. Ezeket az állam átszervezés címen akkor sem tudná megszüntetni, ha akarná: viszont a támogatásokat át kell utalnia, különben magára vonja az egyházak haragját.

A hvg.hu-nak több fideszes és KDNP-s forrás is azt mondta, az utóbbi hónapokban az önkormányzatok tömegesen keresték fel az egyházakat, hogy kössenek szerződést az iskolák továbbműködtetéséről. Kormánypárti forrásaink szerint viszont más a helyzet azoknál a szociális intézményeknél (bölcsődék, idősek otthona), amelyeket eddig főleg magánvállalkozások, az új törvény miatt az elismert egyházak közül kiesett fenntartók, illetve az önkormányzatok működtettek: ezeknél inkább a kisebb egyházak próbálják növelni társadalmi súlyukat az intézmények átvételével. Ám a kifizetendő állami normatíva miatt az állam elveszíti tervezési mozgásterét, nem tud spórolni, intézményeket bezárni – amit az egyik KDNP-s kormányzati forrás szerint a kabinet csak most ismert fel.

III.

Az Alaptörvény negyedik módosítása (2013. április 1)

III./1. 2013. március 11-én e az Alaptörvény 22 cikkből álló módosítását fogadta el az Országgyűlés.

A 265 igen szavazattal, 11 ellenében, 33 tartózkodás mellett jóváhagyott módosítás az alaptörvény részévé teszi az Alkotmánybíróság által megsemmisített átmeneti rendelkezésék nagy részét, valamint több, korábban alkotmányellenesnek ítélt szabályt is.

A törvényjavaslat nagyobbik részét az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései (AÁR) című alkotmánykiegészítés decemberben az AB által formai ok miatt alkotmányellenesnek minősített pontjaiból, valamint más, a mostani parlamenti ciklusban elfogadott, de már alkotmányellenesnek talált törvényekből emelték át a képviselők

Egyházak státusza.

Az alkotmány rendelkezik az egyházak elismerésének szabályairól

Az Országgyűlés az alkotmányban rögzítette, hogy a parlament sarkalatos törvényben egyházként ismerhet el vallási szervezeteket. Az Alaptörvénybe kerül, hogy csak az Országgyűlés ismerhet el egy vallási közösséget egyházként, és csak sarkalatos döntéssel. Ezt az egyházügyi törvény vizsgálatakor az AB február végén alkotmányellenesnek nevezte, a kétharmados politikai döntéssel szemben az egyházak szabályokon alapuló, a bíróságok által felügyelt elismerési folyamatát nevezve kívánatosnak.

A negyedik alaptörvény-módosítással a Ház az alkotmányban rögzítette többek között azt, miszerint az Országgyűlés joga, hogy a vallási tevékenységet végző szervezeteknek speciális egyházi státuszt biztosítson. A vallási szervezetek egyházként való elismerésének feltételeként sarkalatos törvény huzamosabb idejű működést, társadalmi támogatottságot és a közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasságot írhat elő.

Benyújtott szöveg idekattintva elolvasható!

III./2. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet véleménye

Fő fenntartások Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításával

kapcsolatban (a Velencei Bizottság állásfoglalásának fényében)

2013. március 13.

A dokumentum ezen a linken elérhető:

III./3. Lendvai Ildikó véleménye az Alaptörvény negyedik módosításáról és az egyházak státusáról: a galgamus.hu-n megjelent írásból idézek:

„Az Alkotmánybíróság (Ab) nemrégiben megsemmisítette az egyházi törvény legfontosabb paragrafusait. Éppen azokat, amelyek a független bíróság helyett a parlamenti kétharmad kezébe adták a döntést az egyházak létéről vagy nemlétéről, méghozzá anélkül, hogy a politikusok által hozott, tehát szükségképpen politikai döntést egyáltalán indokolni kelljen vagy ellene jogorvoslattal lehessen élni. Az Ab kimondta: az Országgyűlésnek ugyan van joga arra, hogy törvényben határozza meg az egyházként történő elismerés feltételeit, de arra nincs, hogy kénye-kedve szerint egyedi döntéseket hozzon, még a maga által állított kritériumokat sem komolyan véve, a vallási közösségekről. Mint mondták, „az egyházi státusz parlamenti szavazás útján történő elismerése, önmagában e döntéshozatali eljárásnak az Országgyűléshez telepítése politikai alapon meghozott döntésekhez vezethet. Az ilyen, jogi mérlegeléssel megítélendő, alapjogi vonatkozású egyedi ügyekben a döntéshozatalnak a független bíróságtól való elvonása és kizárólagosan az alapvetően politikai karakterű Országgyűléshez telepítése nem egyeztethető össze az Alaptörvénnyel”.

Persze rögtön gyanút kelthetett volna, hogy a szokásos mameluk-kör (Balsai, Dienes-Ohm, Szívós Mária stb.) különvéleményt fejtett ki, amelyben szinte módszertani útmutatást adtak a „gazdáiknak”. Részint kárhoztatták, hogy az Alkotmánybíróság olyankor beszél bele a Fidesz dolgába, amikor már készülnek az Alaptörvény újabb, ezeket a kifogásokat fölülíró módosítására, részint pedig meg is súgták, milyen módon kell az Alaptörvénybe belefogalmazni a politika szelekciós jogát a vallási közösségek fölött. Mint látni fogjuk, az Alaptörvény-módosításnak az Ab-döntés után megbuherált szövege le is koppintja Dienes-Ohm mondatait, aki szerint jogos, hogy az állam „a közös célok elérése érdekében csak a vele együttműködő, az Országgyűlés által elismert egyházakat kívánja előnyben részesíteni”. Meg is nyugtatja a kétharmad esetleg aggályoskodó tagjait: „ez a megoldás semmilyen alkotmányos elvet, illetőleg szabályt vagy nemzetközi kötelezettséget nem sért”. Jól jegyezzük meg a javasolt terminust: a parlamenti többség „csak a vele együttműködő” közösségeket kell hogy előnyben részesítse. A megfogalmazás visszaköszön majd az Alaptörvény-módosítás elfogadott változatában.

Ne tévedjünk: nemcsak az egyházak belső ügyeiről volt és van szó. Az Alkotmánybíróság, de előtte már az ombudsmantól a Velencei Bizottságig, a jogvédő szervezetektől az ellenzéki pártokig, az érintett közösségek európai bírósági beadványáig mindenki azért verte félre a harangot, mert az egyházi törvény, ha nem is szüntette meg, de korlátozta a vallás- és lelkiismereti szabadságnak az egyházügynél jóval szélesebb elvét. A törvény benyújtói ugyan azzal érveltek, azért van szükség arra, hogy a parlamenti kétharmad ezen a téren átvegye az uralmat a lelkek fölött is, mert a bíróság nem volt képes határt szabni a visszaéléseknek. Mint mondták, Magyarországon túl sok (több mint 300) egyház működött, köztük „biznisz-egyházak”, amelyek csak a pénzért imitálják a vallási köteléket. (…) Azzal az ürüggyel, hogy az egyházak környékéről hátrébb akarják szorítani a gazdasági érdekeket, beengedték oda a nyílt politikai érdeket, a kormányzó pártok érdekét. (…) A „kollektív bűnösséget” feltételezve olyan közösségektől is megvonták az egyházi jogállást, amelyek éppen nem a bizniszről, hanem szociális elhivatottságukról híresültek el, de ezért vagy másért az autonómia, a hatalomtól való függetlenség ethoszát képviselték (…) Csak az elismert egyházak tarthatnak iskolai hitoktatást, börtön- és kórházi szolgálatot, csak egyházi személyt illet meg speciális jogi helyzet, csak egyházak vezetőit választhatják meg a saját rítusok segítségével, a többieket az egyesületek szokásos eljárási rendje kötelezi. (…) Az Alaptörvény negyedik módosításának tervezete immár alkotmányos tétellé tette, hogy csakazértis a parlamenti kétharmad joga az egyházak elismerése. (…) Most már nemcsak a kellő létszám, élettartam, tevékenység kell ahhoz, hogy egy közösséget „beszavazzanak” az egyházak közé, hanem a „közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasság is”. Az idézet szószerinti, immár az Alaptörvény írja elő: aki egyház akar lenni, az parírozzon, legyen kellőképpen kezes, vagyis együttműködő. Azt pedig, hogy ki „alkalmas” az állammal való együttműködésre, és kinek kell még engedelmességet tanulnia, természetesen a kétharmad dönti el.„

III./4. Az egyházalapítás szabályairól rendeztek konferenciát a Károli Gáspár Református Egyetemen Állam-és Jogtudományi Karán április 10-én. Az ott előadó jogászok véleményeit olvashatjuk az egyházi törvényről és az Alaptörvényről:

Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró :

Az alkotmánybíró szerint a korábbi egyházügyi törvény az új egyházügyi törvény elfogadása előtt az úgynevezett bizniszegyházak azért jöttek létre, hogy az állami támogatással visszaéljenek. – Az 1990. évi IV. törvény boldog-boldogtalannak megadta az egyházalapítás jogát, amivel tökéletesen visszaéltek. Ezzel a gyakorlattal akart szakítani a. Az új törvényi rendelkezés gondot okozhatott azoknak, akik elvesztettek egy számukra kedvezőbb helyzetet, ez a presztízs szempont, azonban az anyagiakkal járó kedvezmények elvesztése már egy másik ága a kérdésnek, vagyis pénzkérdés. Az új egyházügyi törvény kiküszöbölheti a korábbi gondokat, azonban jó törvényt akkor lehet hozni, ha „kicsivel több időt szánnak rá, nem kell kapkodni, mert a jog és a törvényalkotás nem egyszerű dolog. Az államnak az egyházra legfeljebb közjogi státuszként van szüksége, a hitéleti tevékenységébe nem avatkozhat bele, tehát az egyházalapítás nem teológiai kérdés. A modern államok sajátossága, hogy az állam együttműködik az egyházakkal, miközben szét vannak választva.

Az alkotmánybíró előadásában az egyik legfontosabb kérdésnek azt nevezte, hogy ki (mely szerv) döntsön arról, hogy egyesületi formában vagy elismert egyházként tevékenykedjenek a különböző felekezetek.
Azt is megfogalmazta: nem tartja alaptörvény-ellenesnek, hogy az Országgyűlés nem adta meg az egyházjogi státuszt egyes felekezeteknek. Szólt arról is, hogy az egyes közösségek egyházi jogállását is szabályozó egyházügyi törvényben határozni kell arról, hogy az esetleges negatív döntéssel szemben milyen fórumon lesz lehetőség jogorvoslatra.

Stumpf István alkotmánybíró:

Az első alkalommal közjogi érvénytelenség miatt semmisítették meg a törvényt. – A parlamenti többség úgy gondolta, hogy kicseréli a törvény hatvan százalékát a szavazás előtti utolsó pillanatban, ez pedig rendkívül barátságtalan lépés a képviselőkkel szemben, mert elvonja a képviselők jogát, hogy érdemben megvitathassák. A kétharmados többség azonban eltökélt volt, mert újra benyújtotta változatlan formában a törvényt egy rendkívüli ülésszakon, de akkor sem lehetett az idő rövidsége miatt érdemben vitázni a törvényről. Az Alkotmánybíróság ülésén felvetődött az újbóli közjogi érvénytelenség megállapításának lehetősége, végül a többség arra jutott: alkotmányos követelményben fogalmaztuk meg, hogy rendkívüli ülésszak idején is törekedni kell arra, hogy a parlamenti képviselők érdemben megvitathassák az eléjük kerülő törvénytervezeteket.

A határozat megteremtette annak a lehetőségét, hogy a törvényhozók az alkotmányos feltételeknek megfelelően alakítsák a jogszabályt. Stumpf István hangsúlyozta: alkotmányos követelmény, hogy a vallásszabadsághoz való jogot tárgyilagos és ésszerű feltételek alapján kell biztosítani. Szerinte az alkotmánybírósági határozat megfelelő tájékozódási pontot ad a döntéshozóknak ahhoz, hogy az egyházügyi törvény ne kerüljön még egyszer a testület elé. Emlékeztetett arra, hogy az Alkotmánybíróság az egyházügyi törvénnyel kapcsolatos legutóbbi határozatában megállapította – az egyházi jogállásról szóló döntésnek a független bíróságtól való elvonása és kizárólag az alapvetően politikai karakterű Országgyűléshez telepítése nem egyeztethető össze a jogorvoslathoz való jog alaptörvényben foglalt jogrendjével. A legfontosabb kritika tehát az volt, hogy ezáltal elvették a jogorvoslat lehetőségét attól, akik nem kapták meg a további működés esélyét.

Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Jog- és Államtudományi Karának dékánja:

Nem lehet vita arról, hogy a közösségi vallásgyakorlás egyformán megillet mindenkit, ezért a közösségek számára elérhetővé kell tenni a vallási egyesület státuszát. Hangsúlyozta: az egyházak és a vallási egyesületek közötti különbségtétel nem lehet hitelelvi alapú. A PPKE dékánja előadásában elfogadhatónak tartotta, hogy az iskolai vallásoktatás jogával "csak bizonyos kipróbáltságú felekezetek" élhessenek. Véleménye szerint az 1990-es törvény "extrém liberális" volt, a "túlliberalizált rendszert" pedig egyre nehezebb volt kordában tartani, "kezelhetetlen mennyiségű alapítvány jött létre".

Köbel Szilvia, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa:

A rendszerváltás előtt az Állami Egyházügyi Hivatal nyilvánította egyházzá az egyes vallási közösségeket, ezzel pedig a diktatúra politikai döntéseket hozott. Úgy ítélte meg, hogy "helyénvaló volt" az 1990-es lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényben független bírósági hatáskörbe utalni az egyházak elismerését. Mint mondta, "ennek a törvénynek is volt hibája", de a bizniszegyházak elszaporodását az egyházfinanszírozási rendszer 1997-től indult szabályozása okozta. – Túl könnyű volt a kiegészítő normatívát megkapni, ami érdekeltté tett különféle csoportokat abban, hogy üzleti megfontolásból egyház státuszt hozzanak létre.

A jelenlegi helyzetről szólva azt mondta, hogy kétszintű szabályozás alakult ki: egyházként vagy egyesületi formában működhetnek a vallási közösségek. Ahhoz, hogy valaki a vallását gyakorolja, nem feltétlenül kell jogi státusz. Kérdésként felvetette: jelenleg megvannak-e azok a garanciák, hogy ne politikai jellegű döntés szülessen egy-egy közösség egyházként való elismerésekor. Szerinte azt is meg kell vizsgálni, hogy a jelenlegi jogrendszerben szerepelnek-e olyan garanciák, amelyek segítségével nem kerülnek hátrányos helyzetbe a vallási egyesületek az egyházakhoz képest.

Rixer Ádám. A KRE Állam- és Jogtudományi Karának docense:

Harminc vallási egyesület az illetékes minisztériumhoz fordult, és beadványukra a mai napig is várják a pozitív megerősítő választ. – Formálisan a határozatok még nem születtek meg, de a minisztérium álláspontja világos, vagyis elutasító. Ez a harminc szervezet hiába vár. A jogutódok sorsának rendezése sem történt meg, ami sok nehézséget okoz. Ha valamelyik vallási egyesület például az adóhatósághoz fordul technikai számért, azzal szembesül, hogy a hatóság kéri a nyilvántartásba vételt, valamint a megszüntető határozatot. Létrejött egy torzszülött, akinek egy teste van, de két feje, azaz egyszerre létezik egy egyház és egy vallási egyesület, hiszen a törvényből kifolyólag jogutódlásról van szó.

Antalóczy Péter, a KRE Állam- és Jogtudományi Karának dékánja:

A 90-es törvényről szakértők mondták, hogy európai szinten is a vallásszabadságot széles körben gyakorló törvényt hoztak Magyarországon negyven évnyi vallásüldözés után – fogalmazott előadásában. Közben előjött a bizniszegyházak kérdése, ami a politikai retorika szintjén is nagyon hangzatos. A bizniszegyházak nem valós tevékenységet végző közösségek az egyházaknak felkínált előnyök igénybevétele céljából. Ezeket az ügyészségi felügyelet kiszűrhette volna – vélte a Antalóczy Péter. A dékán felhívta a figyelmet, hogy az 1990-es törvény alapján létrejött, nem valós egyházi tevékenységet végző közösségeket ügyészségi felügyelettel lehetett volna felügyelni, vizsgálni, "az ügyészségi eljárási esetektől azonban nem hemzseg a szakirodalom".

Utalt arra, hogy Franciaországban kizárólag egyesületi formában működnek egyházak, de az EU-ban tagállami hatáskör, hogy miként szabályozzák az egyházalapítást. Rámutatott, a korábbi magyarországi egyházak közül sokan vallási egyesületté lettek, "státuszvesztést szenvedtek el". Antalóczy Péter annak a véleményének is hangot adott, hogy külön kellene választani az egyházi státusz megítélésének és a felekezetek finanszírozásának kérdését, továbbá meglátása szerint az egyházügyi törvény hibáit az alaptörvény módosítása nélkül is ki lehetett volna küszöbölni.

Forrás: parokia.hu/

IV.

2013. évi CXXXIII. törvény (hatályos 2013. augusztus 1) a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról

IV./1. Az egyhézügyi törvény módosításának kezdeményezésére az Alkotmánybíróság döntése következtében került sor. Az egyházi törvény egyes passzusait megsemmisítette az Alkotmánybíróság, ezt azonban csak részben "korrigálta" az alaptörvény negyedik, a parlament által már megszavazott módosítása.

A benyújtást vallási közösségekkel történt konzultáció előzte meg

A módosítás értelmében vallási közösségek Magyarországon vallási tevékenységet végző szervezetek és bevett egyházak lehetnek. A jövőben a vallási tevékenységet végző szervezeteket a bíróságok jegyezik be, míg a bevett egyházak elismerésének joga az az alaptörvény felhatalmazása értelmében az Országgyűlés feladata lesz. A parlamenti döntést - elutasítás esetén - indokolni kell, a jogorvoslat lehetősége is biztosított.

A beterjesztett T/10750. számú törvényjavaslat itt elérhető:

Hölvényi György: Az egyházügyi törvénnyel kapcsolatos alkotmánybírósági megállapítások közül többek között azt emelte ki: az Ab összességében indokoltnak találta az egyházi státus feltételeinek újraszabályozását és a törvény túlnyomó részét hatályban tartotta, beleértve az Országgyűlés által elismert egyházak jegyzékét is.

Hangsúlyozta: a javaslat szerint a korábban az egyházak jogállására vonatkozó szabályok meghatározó része kiterjed az összes vallási közösségre, így a vallási tevékenységet végző szervezetekre is, ami jóval szélesebb körű autonómiát biztosít számukra a korábbiakhoz képest. Az előterjesztés a hitéleti tevékenység szervezeti kereteinek gyűjtőfogalmaként a vallási közösséget határozza meg, ezen belül a bevett egyházak kiemelt közjogi kategória, amelynek elismerését továbbra is saját hatáskörben tartja az Országgyűlés - tette hozzá.

Mint mondta, a bevett egyház elismerésének feltételeit pontosították, így ehhez szükséges többek között 100 éves nemzetközi vagy 20 éves magyarországi működés, hozzávetőleg 10 ezer fős taglétszám, valamint az is, hogy a közösség tevékenysége ne legyen ellentétes az alaptörvénnyel és működése során ne merüljön fel nemzetbiztonsági kockázat. Közölte: az új szabályozással eleget tesznek a tisztességes eljárással kapcsolatos alkotmánybírósági elvárásoknak is.

Demeter Zoltán fideszes képviselő: A visszaélések kiszűrését, valamint az állam és az egyház együttműködését nevezte az egyházügyi törvény legfontosabb momentumának. Mint mondta, mivel korábban túl nagy szakadék tátongott az egyházzá nyilvánított vallási közösségek és a tevékenységet csak egyesületi formában művelők között, a jogszabály módosítása ezen változtat a kétszintű modell létrehozásával.

Hangsúlyosan szólt arról, hogy a vallási egyesületekre külön szabályok vonatkoznak, bizonyos feltételek mellett például használhatják az egyház elnevezést. Hozzátette: a javaslat komplex módon szabályozza a vallási közösségek életét úgy, hogy tiszteletben tartja hitéleti tevékenységüket és autonómiájukat, egyben eleget tesz az Alkotmánybíróság által előírtaknak és az alaptörvény negyedik módosításában foglaltaknak.

Nyakó István (MSZP) emlékeztetett arra, hogy 2011 nyarán "egy éjszaka a kukába került" az addig egyeztetett javaslat, majd a megszületett törvény az egyházak gyásznapját hozta. Szerinte ekkor több évszázados jogfejlődést tört meg a kormánypárti többség. Groteszknek nevezte, hogy akik nem nyertek egyházi státuszt a kommunizmus éveiben, azoktól is elvették a szabadság éveiben elnyert jogokat. Szerinte nem érthető, miért egy politikai plénumnak kell döntenie az egyházzá nyilvánításról. Hozzátette: korábban a tudományos akadémia sem érzett illetékességet az egyházzá nyilvánításban.

Lendvai Ildikó szerint a visszaélések kiszűrését nem biztosítja az előterjesztés, mivel ahhoz az egyházak finanszírozását kellene átláthatóvá tenni. Az előterjesztést a fordított trafiktörvény esetének nevezte, amelynél menet közben tették könnyebbé a feltételeket, itt azonban nehezítettek, például a létszámra vonatkozó előírások változtatásával. Szerinte cinikusan kívánja teljesíteni a kormányzat az Ab által előírt indoklási kötelezettséget. Bírálta az együttműködési kötelezettséget, amelyről azt mondta: kulturális műhely csak akkor kaphat támogatást, ha kellőképpen "kezes".

Lukács Tamás, a KDNP vezérszónoka kiemelte: Magyarországon vallásszabadság van, és ezt a tényt nem vonta kétségbe sem a Velencei Bizottság, sem az Alkotmánybíróság.

Az új törvény megalkotását követően létrejött az európai gyakorlatnak megfelelő kétfokú rendszer, amelyben már 10 fővel vallási közösséget lehet alapítani, az egyházakat viszont továbbra is az Országgyűlés ismeri el.

Mirkóczki Ádám, a Jobbik vezérszónoka úgy vélte: az elmúlt két-három évben jogalkotási káosz folyt egyházügyi kérdésekben. Szerinte a kormányoldal hiába szeretne rendet vágni a szekták, vallási közösségek és egyházak sorában, ha ezt nem minőségi szempontból teszi. A kvantitatív feltételek előbb-utóbb teljesíthetők, a hitéleti szempontokat viszont jóval nehezebb megugrani - tette hozzá.

A javaslat legfontosabb problémájának a jobbikos képviselő azt tartja, hogy teret nyit a politikai lobbi lehetőségének: szerinte a parlament helyett szakmai testületnek kellene döntenie az egyházak elismeréséről. Kifogásolta, hogy egyes helyeken a javaslat liberalizál, kedvez a szektáknak, máshol pedig szigorít, árt a történelmi egyházaknak. A képviselő a bevett egyház megfogalmazást sem találta helyénvalónak.

IV./2. 2013. június 03-án már megtörtént az egyházi törvény módosító javaslatának beterjesztése, de még nem történt meg annak elfogadása. Viszont a kialakult „ex lex” helyzetben néhány kérdés megoldásra vár. Erről szól Molnár Richárdnak a Népszavában megjelent írása:

„A strasbourgi emberi jogi bíróság ítéletére vár a kormány, ezért csúszott újabb hetet az egyházügyi törvényjavaslat (az alaptörvény negyedik módosításához kapcsolódó előterjesztés) zárószavazása - értesült lapunk. A jelenleg az Országgyűlés honlapján olvasható ülésterv szerint legközelebb június 10.-én, várhatóan a tavaszi ülésszak utolsó napján szavazhatnak erről a képviselők.

Mint megírtuk, a jogszabálytervezethez Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter több, zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújtott be, így a csúszás az előkészítetlenséggel is magyarázható lenne. Forrásaink szerint azonban a kormány a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) által indított perben születendő strasbourgi döntésre vár, amelyet a vallási közösség azért indított, mert a 2011-ben elfogadott egyházügyi törvény megszüntette felekezeti státuszát. Iványi Gábor, a MET vezető lelkésze korábban lapunknak azt mondta, értesülései szerint "jól áll" az ügyük az emberi jogi testületnél, valamint hazai bíróságon is megtámadják majd a magyar kormányt, amiért az Alkotmánybíróság (Ab) februári, visszamenőleges hatályú ítélete ellenére nem helyezte vissza a jogfosztott felekezeteket egyházi státuszukba. Ennek következtében ugyanis az állampolgárok nem ajánlhatták fel személyi jövedelemadójuk egy százalékát ezeknek a közösségeknek 2012-ben és 2013-ban sem, valamint szociális és oktatási tevékenységük után nem részesülhettek az állam normatív támogatásaiban.

Jelenleg az Ab-döntés értelmében a MET és sorstársai egyaránt egyháznak minősülnek, nem csak a jogszabályban nevesített 32 vallási közösség. Mivel azonban az alaptörvény negyedik módosításának értelmében csak az Országgyűlés ismerhet el egy közösséget egyházként, "ex lex"-állapot alakult ki, amelyet sem a bíróságok, sem a Nemzeti Adó-, és Vámhivatal nem tudott értelmezni, utóbbi az adófelajánlások esetében. Mint beszámoltunk róla, a parlament előtt lévő törvénytervezet szerint a jogfosztott felekezetek csak akkor kaphatják vissza a nekik járó, elmaradt állami támogatásokat és adóforintokat, ha az "államháztartásért felelős miniszter" szerint a "nemzetgazdaság teljesítőképessége" ezt megengedi. Ez a "gumiszabály" viszont aligha rendezi a vallási közösségek törvényes követeléseit. „

IV./.3. Hozzászólások a T/10750. számú törvényjavaslat a vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvény záró vitájából

Lendvai Ildikó (MSZP) az államfő által a parlamentnek visszaküldött egyházügyi törvény módosításának záróvitájában arra emlékeztetett: a jogszabályt már többször dobta vissza az Alkotmánybíróság és az államfő, és kifogást emelt ellene az ombudsman is. Szerinte a fő probléma, hogy a sokszoros módosítás sem orvosolta az eredeti hibákat, amelyek közül a legjelentősebbnek azt tartja, hogy politikusok döntenek az egyházzá minősítésről. Az államfő jogbizonytalanságra hivatkozott - emlékeztetett -, hozzátéve: a törvény maga a jogbizonytalanság.

Lukács Tamás (KDNP) szerint más országok számára is példával szolgálhat a magyar egyházügyi törvény. A szocialistákat egy ateista párt utódpártjának nevezte, amely nehezen tanul és könnyen felejt. Hangsúlyozta: Magyarországon vallásszabadság van.

Szabó Tímea PM-es független képviselő úgy vélekedett: nem technikai hiba, hogy „a Fidesz szétalázta a KDNP eredeti javaslatát". Úgy vélte: Áder János cserben hagyta az egyházügyi törvény által érintett embereket is, „cinkosa lett a kormánynak", amikor érintetlenül hagyta a nemzetközi jogvédő szervezetek által is kifogásolt részeket. Szerinte továbbra is „pofára megy a döntés" az egyházakkal kapcsolatosan, a kis egyházakat pedig nem kárpótolják.

Turi-Kovács Béla (Fidesz) azt emelte ki, hogy a törvénynek a vallásos emberek igényét is ki kell elégítenie, így tiszteletlennek nevezte azokat, akik politikai síkra terelik az ezzel kapcsolatos vitákat. Szerinte a kis egyházak számára is elfogadható a javaslat, amely a nagy egyházaknak is megadja a kellő tiszteletet.

Hölvényi György egyházügyi államtitkár válaszában úgy fogalmazott: egy új felfogású egyházi törvény született, amelyben a legszélesebb módon vették számba a vallási közösségek érdekeit. Vallásszabadság, de miként? - ezt nevezte a törvény lényegének. A jogszabály szerinte biztosítja a vallás szabad gyakorlását. Hangsúlyozta: a jelenleg Magyarországon működő harminckét egyház száma Európában is igen magasnak számít.

IV./4. Az Országgyűlés 2013. július 5-én elfogadta a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. Törvényt, ami augusztus 1-jén hatályba lép.

A hvg.hu így számol be a törvénymódosításról: A parlament június 26-án szabályozta újra az egyházként való elismerés rendjét, miután az Alkotmánybíróság (Ab) az egyházi törvény több rendelkezését is megsemmisítette. A 237 igen szavazattal, 72 nem ellenében elfogadott új szabályok szerint minden vallási közösség használhatja majd az egyház megnevezést.

Az egyházi törvény módosítása kimondja: vallási közösségek Magyarországon vallási tevékenységet végző szervezetek és bevett egyházak lehetnek. Utóbbiak az Országgyűlés által elismert egyházak, míg a vallási tevékenységet végző szervezeteket a Fővárosi Törvényszék veszi nyilvántartásba.

A bevett egyházként való elismerés kritériumai között szerepel egyebek mellett a legalább százéves nemzetközi működés, ennek hiányában pedig az, hogy az adott vallási szervezet legalább húsz éve szervezett formában, vallási közösségként működjön Magyarországon, és az ország lakosságának 0,1 százalékát elérő taglétszámmal rendelkezzen. A szervezettel szemben nemzetbiztonsági kockázat nem merülhet fel. Új feltétel a közösségi célok érdekében való együttműködés.

A vallási tevékenységet végző szervezet egyházkénti elismerését a szakminiszternél kell előterjeszteni, akinek az eljárásba szakértőket is be kell vonnia. Ezt követően a tárcavezető továbbítja állásfoglalását az Országgyűlés vallásügyi bizottságának, amely előkészíti az erről szóló parlamenti javaslatot, a Háznak pedig 60 napon belül kell döntenie. Az egyházkénti elismerés menetének részletszabályai szerint a vallásügyi, valamint a nemzetbiztonsági bizottság is kap feladatot az elismerési eljárásban, mielőtt a Ház meghozza döntését.

Azok a vallási szervezetek, amelyeknek az Országgyűlés nem biztosít bevett egyházi státust, kérhetik a parlamenti határozat felülvizsgálatát az Ab-tól. A mostani törvénymódosítással ugyanis változik az Ab-törvény is, megteremtve az Országgyűlés döntésével szembeni jogorvoslat lehetőségét. Így az Ab felülvizsgálhatja az egyházkénti elismerést elutasító parlamenti határozatot - az érintett szervezet indítványára. Továbbra is adott azonban az elutasított kezdeményezés egy évvel későbbi ismételt megindításának lehetősége. Egy módosítással rögzítették a törvényben, hogy a hitéleti oktatás költségeit az állam biztosítja.

A törvény itt megtalálható.

Az Alaptörvény Ötödik módosítása

IV./.5. Visszaküldte kedden a parlamentnek megfontolásra Áder János köztársasági elnök az alaptörvény negyedik módosításával összefüggő törvénycsomagot és az egyházügyi törvény módosítását.

Az egyházügyi törvény módosításával kapcsolatban Áder János megállapította, hogy az egyházak nyilvántartására vonatkozó rendelkezések jogbizonytalansághoz vezetnek.
A köztársasági elnök Kövér László házelnöknek írt levelében azt kérte, a parlament mindkét törvényt észrevételei alapos megfontolása után fogadja el újra.

Áder János szerint az említett jogszabály-változtatás jogbizonytalansághoz vezethet az egyházak nyilvántartásában, az elfogadott előterjesztés ugyanis hatályon kívül helyezi az egyházak nyilvántartására vonatkozó lényeges szakaszokat. E módosítás jogbizonytalanságot okoz, a jogbiztonság elve ugyanis megköveteli, hogy a jogalkotás egyértelműen követhető és áttekinthető legyen

Balog Zoltán erre reagáló módosításában jogszabály-szerkesztési hibának nevezi a történteket, és olyan pontosító változtatásokat javasol, amelyek megfelelnek a törvényalkotó eredeti szándékának

Forrás: MTI

IV./.6. Újból elfogadta a parlament az egyházügyi törvény módosítását, amire azért volt szükség, mert Áder János köztársasági elnök visszaküldte a jogszabályt az Országgyűlésnek egy jogbizonytalanságot okozó változtatás miatt.

Az államfő kifogását figyelembe véve átírt törvényt pénteken 255 igen szavazattal, 57 nem ellenében hagyta jóvá ismét az Országgyűlés.

Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter zárószavazás előtti módosító javaslatában orvosolta az államfő kifogását. A tárcavezető indoklásában azt írta: javaslata kiküszöböli a jogszabály kodifikációs pontatlanságát, amely a törvényalkotó eredeti szándékával ellentétesen a törvény egyes rendelkezéseinek a hatályvesztését okozta volna /Forrás: MTI/

IV./7. Augusztus elsején lép hatályba az egyházügyi törvény módosítása

Budapest – A módosított egyházügyi törvény augusztus elsején hatályba lépő új szabályozása szerint minden vallási közösség használhatja majd az egyház megnevezést.

A parlament június 26-án szabályozta újra az egyházként való elismerés rendjét, miután az Alkotmánybíróság (Ab) az egyházi törvény több rendelkezését is megsemmisítette. A 237 igen szavazattal, 72 nem ellenében elfogadott új szabályok szerint minden vallási közösség használhatja majd az egyház megnevezést.

Egy módosítással rögzítették a törvényben, hogy a hitéleti oktatás költségeit az állam biztosítja

Forrás: MTI

V./1. Az Alaptörvény ötödik módosítása (szavazás:szept 15. hatálybalépés várhatóan október 1)

Répássy indoklása szerint az Alaptörvény újabb módosítására a külső kényszer (a Velencei Bizottság jelentése, valamint azzal összhangban a Tavares-jelentésben megfogalmazott kritikák) miatt van szükség.

A vallási közösségek nyáron, az egyházügyi törvény módosításával bevezetett új felosztása az Alaptörvényben is megjelenik. Jogilag valamennyi vallási közösség egyháznak minősül, és a „bevett egyházak” lesznek azok, amelyekkel az Országgyűlés döntése alapján az állam együttműködhet, azaz adózási és egyéb privilégiumokat, kedvezményeket nyújthat nekik.

Az egyházak szabályozása is diszkriminatív marad, ugyanis hiába minősül minden vallási közösség egyháznak, ha a jogállás változásával nem mindegyik kapja vissza a korábbi privilégiumait. A laikus, az egyházaktól elkülönülten működő állam továbbra is különbséget tesz egyház és egyház között, hogy melyikkel működik együtt a számára fontos közösségi célok érdekében, tehát melyiknek adó- és egyéb kedvezményeket. A kedvezményezett „bevett egyházakat” politikai döntéssel választja ki a parlament, vagyis az állam egyes egyházakat előnyben részesít, másokat meg nem.

A kormány javaslata alapján az alkotmány kimondaná, hogy az azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlására sarkalatos törvényben meghatározott szervezeti formában működő vallási közösségeket hozhatnak létre, továbbá hogy a vallási közösségek önállóak, az államtól különváltan működnek, de a közösségi célokért együttműködhetnek vele. Az együttműködésről a vallási közösség kérelmére a parlament dönt, az együttműködő közösségek bevett egyháznak minősülnek, és sajátos jogosultságokkal rendelkeznek.

Szintén átírták az egyházakat érintő alkotmányos passzusokat, igazodva ahhoz, hogy a parlament nyáron megváltoztatta az egyházkénti elismerés rendjét. Rögzítették, hogy az azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlására sarkalatos törvényben meghatározott szervezeti formában működő vallási közösségeket hozhatnak létre, továbbá hogy a vallási közösségek önállóak, az államtól különváltan működnek, de a közösségi célok érdekében együttműködhetnek vele. Az együttműködésről a vallási közösség kérelmére az Országgyűlés dönt, az együttműködő közösségek bevett egyháznak minősülnek, és sajátos jogosultságokkal rendelkeznek.

Az Alaptörvény ötödik módosításáról szóló törvényjavaslat itt olvasható:

V./2. Elemző írás a mandiner.hu-ról az Alaptörvény ötödik módosításáról:

Az Alkotmánybíróság 12/2013 határozatával „Magyarországon az Alaptörvény körüli viták időszaka lezárult. Ennek megfelelően indokolt, hogy az alkotmányos viták nemzetközi színtéren is nyugvópontra jussanak” – indokolja Magyarország gyurmaszilárdságú Alaptörvényének ötödik módosítását a kormány. Mert ugye a nemzetközi viták nyugvópontra juttatásának milyen más módja is lehetne, mint az alkotmánymódosítgatás? Ha már a saját politikai érdekeinek kőbevésése céljából bevezette ezt a szokást a kormány, tesz egy-egy gesztust az EU-nak is, hátha az egyházakat, a televíziós kampányt és a bírói igazgatást érintő ötödik módosítással majd be lehet fogni Reding száját.

A módosító javaslatban hivatkozott AB határozat az alapjogi biztos beadványa nyomán született, amelyben Szabó Máté a negyedik alkotmánymódosítás egyes rendelkezéseit kifogásolta: például a kommunista bűncselekmények elévülésének kizárásáról, az egyházak elismeréséről, a kampányhirdetésekről vagy a hajléktalanok büntetésének lehetőségéről szóló részeket. Mivel az alkotmánymódosításokat – természetesen egy korábbi alkotmánymódosítás értelmében – pusztán az eljárási szabályok betartása tekintetében vizsgálhatja az AB, ezért az ombudsman csak arra tudott hivatkozni, hogy az országgyűlés a módosítást nem vitatta meg plenáris ülésen, ami ugyan elvileg a házszabálynak megfelel, de a jogállamiság alkotmányos követelményével összeegyeztethetetlen. A biztos utalt arra is, hogy a módosítás belső ellentmondásokat eredményez az alkotmányban, aminek koherenciája tartalomsemleges kérdés. A testület az indítványt elutasította, mert álláspontja szerint az csak látszólag irányul formai felülvizsgálatra, valójában azonban az alkotmány egyes rendelkezéseinek tartalmi összevetését igényli, amire az AB-nek nincs hatásköre.

Mindebből jól látszik, hogy a határozat csak azért zárta le az alkotmánnyal kapcsolatos hazai vitákat, mert pontot tett az eddig is érezhető tendencia végére. Nyilvánvaló lett ugyanis, hogy ha egyes törvényeket alkotmányellenesnek nyilvánít és megsemmisít az AB, azt utóbb nagy valószínűséggel úgyis beleírja az alaptörvénybe a parlament. Viszont ezt az alkotmánymódosítást tartalmi szempontból nem vizsgálhatja a testület, a formai szabályok betartására pedig értelemszerűen különösen ügyelni fog a törvényhozó.

Ezt a jól bevált receptet azonban nem csak a saját akaratának véghezvitelére tudja felhasználni a kormány, hanem az EU-nak is dobhat néhány gumicsontot, amit valószínűleg nem fog bevenni. Csakhogy egyáltalán nem kéne gumicsontokat dobálni, ha az elejétől kezdve kitartottak volna a „gránitszilárdságú” alkotmány ideája mellett. Ha megállták volna, hogy beleírják a hallgatói szerződés lehetőségét, az átmeneti rendelkezéseket és így tovább, akkor lett volna mire kiállni és azt mondani: „Kérem ez egy stabil alkotmány, garantálja a demokratikus rendszert, ezért ne tessék beleszólni, úgysem nyúlunk hozzá”.

Az EU részéről érkező kritikák jelentős része ugyanis elvi jellegű volt, és általában olyan aggodalmakat fogalmaztak meg, miszerint lehet úgy értelmezni egyes rendelkezéseket, hogy azok összeegyeztethetetlenek az EU értékeivel. Például a magzat védelme, a házasság kizárólag férfi és nő között, vagy a kommunista rendszerrel való kontinuitás tagadása jellemzően értelmezési kérdést felvető témák voltak, amelyeknek az alkotmányi megfogalmazásából nem lehetett egyértelműen a majdani konkrét törvényi szabályozásra következtetni.

Az első alkotmánymódosítás előtt még lehetett volna keménykedni az EU-val, hogy nem nyúlunk bele az alkotmányba, várják ki, hogy a törvények szintjén mindezt hogy konkretizáljuk és utána lehet kritizálni. Miután azonban a kormány nem tudott néhány vereséget elviselni az AB-től, és mindent részletesen beleírt az alaptörvénybe, amihez ragaszkodott; az lett a vége, hogy az alkotmány tele lett irreleváns részletszabályokkal, valamint a folytonos alkotmánymódosítgatás meglévő gyakorlatára tekintettel nem lehet az EU-nak se azt mondani, hogy „márpedig a ti kedvetekért nem módosítunk, csak a magunkéért”.

A most benyújtott ötödik módosítás csak egy részét érinti a Tavares jelentés és a Velencei Bizottság által kritizált témáknak. Érintetlenül hagyja például a kommunista múltról szóló U) cikket, sarkalatos törvényből egy fikarcnyival sem lesz kevesebb, és a házasság vagy a család definíciói sem változnak. A módosítás értelmében eszközölt változtatások tulajdonképpen lényegtelenek, és leginkább csak azt eredményezik, hogy az alaptörvény még jobban hasonlítson egy részletszabályokkal teletömött rendeletre, mintsem egy alkotmányra.

Az egyházakkal kapcsolatos változás alapján az alaptörvény „sarkalatos törvényben meghatározott vallási közösségi formákat” nevesít, amik az egyházügyi törvény alapján vagy egyházak vagy vallási tevékenységet végző szervezetek. Ezután az alkotmány is tartalmazni fogja a törvény azon rendelkezését, hogy bizonyos közcélú feladatok ellátása érdekében (pl. oktatás, egészségügy) az állam és a vallási közösségi forma együttműködhet. Az érintett közösség az együttműködésre tekintettel egyházi státuszt kap: az egyetlen változás, hogy ehhez a továbbiakban nem kell az országgyűlés kétharmados döntése, hanem egyszerű többség is elegendő. Ettől eltekintve semmi nem módosul, egyszerűen csak beleírják a létező törvényi szabályozást az alkotmányba.

Az egyház státusz megkülönböztető jellege egyébként azzal indokolt, hogy az egyház az említett közcélú együttműködésre tekintettel „a hasonló tevékenységet folytató állami vagy helyi önkormányzati intézményekkel azonos mértékű támogatásra jogosult”, és a munkavállalói a közalkalmazottakhoz hasonló státuszba kerülnek. Vagyis ebben a kontextusban az egyház jogi kategória, és támogatott státuszt jelöl. Ezzel együtt nem kizárt, hogy bármely más vallási közösség egyháznak nevezze magát, csak a jogi státusza nem lesz ugyanaz, ettől még senkinek a lelkiismereti és vallásszabadsága nem sérül.

A kampányhirdetésekkel kapcsolatban a javaslat a jelenleg hatályossal szemben a kereskedelmi médiában is lehetővé teszi a politikai reklámot, de csakis egyenlő feltételek mellett, ellenérték nélkül. A kérdés persze továbbra sem az alkotmányba való, de ebbe most már bele kell törődni, úgy tűnik. Legközelebb talán beleírják azt is, hogy hány perc reklám lehet óránként.

A bírói szervezettel kapcsolatban – ami szintén hevesen kritizált téma mind az EU, mind a Velencei Bizottság részéről – csak az Országos Bírói Tanácsról szóló egyes, törvényi szintenmár meglévő rendelkezések kerültek a szövegbe, a Magyar Nemzeti Bankot érintő rendelkezés kiegészítése pedig az MNB és a PSZÁF összevonásával magyarázható.

Az alkotmány költségvetésre vonatkozó részében változatlan marad az egyik legerősebben vitatott pont, miszerint mindaddig, amíg az államháztartási hiány a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az AB a költségvetéssel összefüggő törvények alkotmányosságát csak szűkebb körben, bizonyos alapjogok sérelme esetén vizsgálhatja. Azt a rendelkezést viszont eltörlik, ami lehetővé tette, hogy az AB, az Európai Unió Bírósága vagy más bíróság ítéletéből kifolyólag keletkezett fizetési kötelezettség fedezésére az állam külön hozzájárulást vessen ki.

Összességében az ötödik módosítás azt a benyomást kelti: a kormány nem nézi ki Redingből vagy Tavaresből, esetleg a Velencei Bizottságból, hogy az alkotmányon kívül más magyar törvényeket is tanulmányoznának – ennek Reding tekintetében még akár alapja is lehet, aki újságíróból lett igazságügyi biztos, de azért nagyon meggyőzően aggódik a magyar alkotmányos demokráciáért (a stábja). Ezzel a módosítással mindenesetre csak azt rágják a szájukba, ami a törvényekben jórészt már amúgy is benne van, olyasmit nem nagyon, amit látni szeretnének. Az egy-két mellékes tartalmi módosítás csak a cukormáz a békán, amit lenyomnak a torkukon, de hogy ettől a nemzetközi színtéren elcsitulnak-e a viták a magyar alkotmányról, az nem túl valószínű, mint ahogy az sem, hogy általában az alkotmánymódosítás megfelelő eszköz lenne a reputáció javítására.

Pages

lellemese

Az egyházügyi törvény változtatási kényszeréről 2011-2013 avagy valláspolitikai köfaragó műhely

A 2011. C. Tv. szövege, ami a Magyar Közlönyben megjelent::

A 2012. évi VII. törvény a 2011. évi CCVI. törvény módosításáról1 törvény itt olvasható:

Egyházak státusza.

Az alkotmány rendelkezik az egyházak elismerésének szabályairól

Unknown

Nincsenek megjegyzések:

lellemese

Popular Posts

Facebook oldalam

Labels Cloud

Labels List Numbered

Instagram