lellemese

A történelem olyan műfaj, amihez nem ért csak úgy az ember. Át kell élni évszázadokat, nagy pillanatokat, nehéz időket. És mindeközben szüntelenül tapasztalni kell, a tapasztalatot pedig tudássá átlényegíteni, hogy az ember ne csak bámuljon szomorúan a történelemre, mint Schiffer András a frakciótársaira. A szlovákokról köztudott, hogy a világ legősibb népe, így természetesen a történelmet szervesen kísérő címertannal és zászlótannal is bensőséges, meghitt viszonyt ápolnak. Bámulatos összhangban ötvözik a szakértelmet az alkotókészséggel és a múlt tiszteletével.

Mielőtt elmerülnénk a címertani ínyencfalatok között, előbb kis-nagy ország kerületeibe látogatunk. Ezekből a kerületekből nyolc – bratislavai, trnavai, nitrai, trenčíni, žilinai, banská bystricai, prešovi és košicei – létezik, és közös jellemzőjük, hogy – akárcsak az országnak – nincs történelmi előzményük. A közmondásos szláv kreativitáshoz illeszkedve, a csehszlovák, majd később a szlovák közigazgatási ügyeskedés ellenére máig nagyjából kivehetők a járáshatárokban az egykori magyar megyehatárok. A szlovák közigazgatási reform idején egyetlen vezérelvként ragyogott a kis-nagy nép képviselői előtt, hogy minden módon csökkentsék az egységenkénti magyar részarányt. Az új kerületek címerei vagy adaptált, és tetszőlegesen módosított történelmi címerek lettek, vagypedig egymáshoz azelőtt sosem tartozott területek címereit erőltették rá egy pajzsra. A szlovákok azonban érezték, hogy közigazgatásuk ilyen csodás kerületi címerekkel, ám kerületi zászlók nélkül félkarú óriás csupán. Fogták hát az újonnan szerzett címereket, patikamérlegen kimérték a bennük található színeket, ahogy egy óvodás is elsősorban ezeket érzékelte volna az ábrákból, majd rákenték egy – többnyire germán kereszt alapján tagolt zászlóra. Leginkább jelzőzászlónak tűnnek, csak ahhoz túl bonyolultak. Olyan mesterművek születtek így, amelyeket bármilyen gyereknapi omnibusz zászlaja, vagy fröccsöntött kínai játékhajóra ragasztott papírzászló megirigyelhetne pajkos színkavalkádjáért. A szlovák gyerekek szerencsések, amiért ilyen kerületekben élhetnek. Ha tehetnék, bizonyára berregő hangot hallatva tologatnák az ezen zászlókkal ékesített kerületi hivatalokat.

A Bratislavai kerület címere mindenkinek ismerős lehet, aki találkozott már falon lógó, megyecímerekkel körülbástyázott Nagy-Magyarország térképpel. 

A zászló már inkább japán mangarajzfilm minőségben egyesített svéd és finn lobogót idéz.

A Trnavai kerület címerében rögtön egy régi ismerős; ez is a szlovák kerületek határainak letisztultságát, történeti megalapozottságát mutatja.

A hullámvonalú pólyával óriási szerencséjük van, hiszen, így a legegyedibb kerületzászlóhoz loptak alapanyagot. Ez annyira jó, hogy még a DAC futballcsapatának zászlajaként sem vallana szégyent.

A Nitrai kerület címere szintén ismerős lehet, de valami mégsem ül itt. Egy bárdos vitéz, kezében kettőskeresztes pajzsot tartva, mongol katonát győz le. Ej, de ismerős. Megnézzük Nyitra megye címerét, hátha ott a megoldás.

Nem mongol lesz az a legyőzött katona, és főleg nem pőre kettőskeresztes pajzsra támaszkodik a derék vitéz.

Nem baj, az ízlésesen megszerkesztett zászló legalább kárpótol minket ezért az aprócska, ártatlan változtatásért a címeren.

Őrület, hogy ez a szarvas a Bakócz-Erdődy-Pálffy család címeréből fél Észak-Uhorszkó franchise jelképévé bírt nemesedni. Hiába színezték át, és fordították ellenkező irányba, felismertük! Mit megadnánk mi magyarok, ha rátehetnénk a kezünket az Auerspergek, vagy a Coburgok családi címerére, hogy aztán Zalától Pestig belegyömöszöljük minden megyecímerünkbe, igaz? Nem.

 A Trenčíni kerület zászlajának színei ismét patikamérlegen kimérve, vastag történelemszaggal, és némi Thaiföld-utánérzéssel.

A Banská Bystricai kerület címerének legkedvesebb része a hátsó pajzsfőn feszítő, kardos-pajzsos vitéz. Elképesztő módon emlékeztet Nógrád címerére, de abban még magyar címer volt a vitéz pajzsán. 1920 után kopásra hajlamos volt az árpád-sáv a felvidéki címerekben.

Fogalmunk sincs, hogy chilei, texasi, esetleg csehszlovák zászlót akartak ezzel, vagy netán csak menekülni a történelem kínzó hiánya elől, de egyik sem sikerült.

A Žilinai kerület címerére nem vesztegetnénk sok szót. Egy teljesen hétköznapi címer, mindössze annyi a különlegessége, hogy Szlovákiában alkalmazzák, de annyi benne a szlovák dolog, mint egy tarkabarka inka szőttesben.

Ki hinné, hogy egy ilyen áttekinthető és arányos címer a világ leghülyébb zászlajának szolgáltathat alapanyagot? Emlékszünk még a budapesti "héttörpés" vízibuszokra? Ehhez képest azok árbocai közt lovagtermi lobogókkal játszadozott a folyami szellő.

A Prešovi kerület címerének hangsúlyos eleme az első pajzstalpon mosolygó árpád-sáv. Ez máris cáfolja, amit előbb mondtunk Lendvai Ildikó kedvenc jelképéről, hiszen itt meghagyták. Kénytelenek voltak, mert enélkül Prešov város címere egy fehér pajzs lenne. Majd azt hazudják, hogy spanyol motívum, amelyet a középkori szlovákok vettek át.

Ez mi? Venezuela? Ecuador? Hát még a félkegyelmű, gyermekded latin-amerikaiak se lehetnek olyan fogalmatlanok, hogy fehérrel kezdenek egy sávozott zászlót. Felülről nézve már megvolt a harmada, de még mindig semmi. Bomba ötlet!

A Košicei kerület közös motívumai a Prešovival és a Banská Bystricaival azt jelzik, hogy ezek milyen ősi közigazgatási egységek, és egyetlen eredeti egységet sem szaggattak szét a kedvükért.

Ez a sok szín a címerben... nem lesz ennek jó vége. Az eredmény pedig természetesen egy újabb kiegyensúlyozott, kellemes zászló, amely kiveri az ember szemét a vibrálásával.

Elkezdett titeket érdekelni a szlovák címertan, igaz? Gyanútok nem megalapozatlan, hiszen nem csak kerületek, hanem nagyobb városok is vannak itt. A teljesség igénye nélkül csak néhány, számunkra legkedvesebbet nézzük meg.

 
Bratyiszlava címere

Budapest I. kerület címere

A szabadjára engedett, zabolátlan szlovák kreativitás csodákra képes. Végezetül szeretnénk, ha kellemes közérzettel zárulna az olvasás, ezért hazai hangulatot varázsolunk ide.

Banszká Bysztricáról

Szkalicára megyünk

A következő részben szlovák falvak címereivel ismerkedhettek meg.