lellemese

Szerző: anonymus

Az önálló szlovákiai magyar politizálás létrejöttét bizonyos szlovákiai körök már 1990-től kezdve nem nézték jó szemmel. Az akkori VPN, de a KDH is tett néhány kísérletet a magyar politikusok soraik közé való beolvasztására, összességében azonban sikertelenül. Három magyar párt alakult, de az 1990-92-es időszakban sikerült két táborra osztani azokat. A Független Magyar Kezdeményezés csendestársa lett a szlovák kormánynak, de a szövetségi szintű politikai többségnek is. Az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom ellenzékbe került, a szlovák kormánnyal való együttműködési szándékuk azonban eltérő volt. Az Együttélés fokozatosan magyar nacionalista párttá formálódott, az MKDM, közismert személyiségek híján, inkább hajlott az együttműködésre. A helyzet a Független Magyar Kezdeményezésen belül volt a legjobb (a későbbiekben: Magyar Polgári Párt), ahonnan némelyeket, például Hunčík Pétert, Szigeti Lászlót (Havel elnök tanácsadói), Világi Oszkárt (a Szövetségi Nemzetgyűlés alelnöke) és A. Nagy Lászlót (a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke) sikerült az együttműködés különböző formáiba belevinni, beleértve a gazdasági átfonódásokat is. Ekkor alakultak ki a jövő hatékony együttműködésének alapvető kötődései. A szlovák politika ezekben az időkben azonban még nem volt kikristályozódva, és elsősorban a csehekkel való államalkotói viszony megoldására összpontosította a figyelmét. 

Cseh-Szlovákia szétválása után Szlovákiában elkezdődött a nemzetállami rendszer kiépítése. Ebben az időszakban kemény hatalmi harc folyt a szlovák politikai pártok közt. Vannak, akik ezt az időszakot az új szlovák állam jellegéért folytatott harc időszakaként is jellemezték. A magyar pártok ebben az időben a mečiarellenes erők oldalán álltak, de a szándékaik nem voltak teljesen világosak. Ezért szükségszerűvé vált, főleg a hírhedt 1994-es Komáromi Nagygyűlés után, a nacionalista pártok helyzetébe szorítani azokat, ami – elsősorban az Együttélés Politikai Mozgalom esetében – sikerült is nekik. Másrészt viszont szükség volt egy ellenpólus kialakítására, olyan pártok és személyek formájában, amelyek/akik hajlandók voltak együttműködni a szlovák féllel nemzetiségi kérdésekben is. Ennek a tervnek a része volt az ún. lojális magyar mintapéldányának a megalkotása, aki a tervek szerint átvehette volna a magyar nemzeti kisebbség vezetőjének szerepét, de nem jelentett volna biztonsági veszélyt az új szlovák állam számára. A személyiségek elemzése során megállapították, hogy a Magyar Polgári Pártban nem található olyan megfelelően használható személy, aki eleget tett volna a kevésbé önálló, nem túl intelligens, kellőképpen önimádó, anyagi és egyéb előnyökkel befolyásolható, s ezáltal nagymértékben irányítható politikussal szemben támasztott  követelményeknek, aki a magyar kisebbség élére állítható lett volna. Ezért az MKDM-ben folytatták a keresgélést, ahol is Bugár Béla használható embernek tűnt a kívánt célok szempontjából. Megfelelő politikai és mediális eszközökkel sikerült a szlovák nemzetiségű polgárok számára is elfogadható imázst felépíteni számára. Az igyekezet sikeressége szempontjából azonban a magyar kisebbségen belül is megfelelő hátteret kellett kialakítani. A cél magvalósítása érdekében kapóra jött az Új Szó napilap privatizációs folyamata, mivel a lap akkori főszerkesztője, Szilvássy József – a volt stb-vel való kapcsolatai okán – zsarolható volt. A napilap így fokozatosan a Petit press, rt. társtulajdonába került, s ezáltal sikerült erős hátteret kiépíteni ennek a szlovák állami szervekkel való együttműködési mozgalomnak és az ezt a célt szolgáló állami ideológia terjesztésének a támogatására.  Erre a feladatra a legmegfelelőbb embernek Szigeti László tűnt, akit a képzetlenségéből (pincér) eredő erős gátlásosság jellemez és anyagiakkal járó tevékenységek útján is befolyásolható. Befolyásolható a Kalligram Kiadón keresztül, de a csallóközi földügyekkel kapcsolatos manipulációk útján is, ahol az egyes folyamatokban formálisan nem közvetlenül az ő, hanem hozzátartozóinak a neve szerepel.  Világi Oszkárral, Czucz Istvánnal, Bugár Bélával és a Szlovák Földalap Igazgatótanácsának későbbi elnökével, Hideghéty Ferenccel együtt mélyen benne volt a földügyekkel kapcsolatos mesterkedésekben, de egyéb érdekeltségei is voltak (Párkányi Ipari Park, rt., Prima Fruit rt., Studio G.B. kft., Tri Szig Kft., Bio Ener Slovakia Rt. stb.)

 Az Új Szó napilap – amely Szigetihez és egzisztenciálisan Világihoz is kötődik –  későbbi főszerkesztőjével, Molnár Norberttal való együttműködés során felhasználták a könnyen korrumpálható, alkoholista Barak Lászlót is, és az Új Szó napilapot a saját érdekeiket és eszméiket terjesztő lappá, majd a későbbiek folyamán az új politikai párt, a Most-Híd pártlapjává változtatták. Erre a célra a napilap volt főszerkesztőjét, Lovász Attilát is felhasználták, majd később a fiatalabb nemzedékhez tartozók közül is többeket, pl. Lajos  Jánost és Juhász Lászlót, akiket 2009 után nemcsak pénzzel, hanem a Kormányhivatalban jól fizetett állami tisztségekkel is megvásároltak; de említhetnénk A. Nagy László kormánybiztos családját is, feleségét, Ildikót és fiát, Andrást. Azon a több szlovákiai magyar által magáénak vallott véleményen élősködnek: miszerint az Új Szó napilap a „miénk”, az ún. átlag magyaroké, miközben a  privatizáció óta ez már rég nem érvényes: ez a Világi-Czucz-Szigeti vállalkozói csoport lapja. Ők és az embereik ügyesen kihasználják azt a tényt, hogy a szlovákok közül szinte senki sem olvassa a magyar lapokat, ami lehetővé teszi számukra, hogy a magyarok előtt teljesen másként mutatkozzanak, mint a szlovákok előtt.

         Az egységes magyar párt kialakításával és az MKP későbbi belépésével a kormánykoalícióba a helyzet megváltozott. Szlovákiának a hazai politikai viszonyok stabilizálásához, illetve a NATO-ba és az EU-ba való belépéséhez  szüksége volt a lojális magyarok támogatására. Erre az időre esik a szlovák nemzeti törekvések támogatására érkezett váratlan segítség a magyar nagytőkések részéről a szlovákiai piacra való lépésük útján. Csányi és  Hernádi urak, de részben némely politikus is, pl. Németh Zsolt külügyi államtitkár (akit szintén bevontak a gazdasági együttműködésbe) tevékenységeikkel a mi nemzetállami törekvéseinknek segítettek kiküszöbölni a magyar nemzetállami törekvéseket Szlovákiában. Létrehozták saját érdekhálózatukat Szlovákiában a gazdaságilag elkötelezett itteni magyarok bevonásával az együttműködés különböző formáiba, s ezzel biztosították azt, ami nem sikerült a szlovák erőknek: létrehozni a szlovákiai magyarok olyan csoportját, akik bármilyen célra megvehetők. Ezek az emberek a szlovák féltől megfelelő politikai, anyagi, de mediális támogatást is kaptak (pl. Krajcer, Puškárová, Hríb szerkesztők által). Első lépésként a Transpetrol privatizációja történt meg, ebben Czucz István, Világi Oszkár és Podstránsky Vladimil voltak érdekeltek, akiket magas jutalékokkal vettek meg. Később a MOL megvásárolta a Slovnaftot, az OTP a Befektetési és Fejlesztési Bankot, piacra lépett Szlovákiában a Coop kereskedelmi hálózat és egyebek, akiknek sikerült ezekben a privatizációs és nagybefektetői folyamatokban elsősorban az MKP körüli vállalkozókat érdekeltté tenniük. A folyamat átgondolt befolyásolásával később maguk ezek a magyarok létrehozták egymást közt a gazdaságilag érintett emberek hálózatát. Erről a folyamatról beszél a Magyar Gorilla c. akta (lásd az interneten), amely részletesen ecseteli eme gazdasági hálózat létrejöttének a folyamatát is: hogyan olvasztották be maguk közé Gyurovszky László volt építésügyi és regionális minisztert; Simon Zsolt mezőgazdasági minisztert, aki mindmáig Világi Oszkár leghűségesebb szolgájának számít, és aki a gabona- és kukoricaspekulációkra szakosodott, de később fa- és földspekulációkra is; továbbá Jakab Elemért a Nagykaposi járásból, aki pénzért bármire könnyen kapható; Bastrnák Tibort, Komárom akkori polgármesterét, az egészségügy terén rendkívül szorgalmas vállalkozót; Andruskó Imrét, aki Komárom város szintjén biztosította a feladatok teljesítését; Mede Vencel és Solymos László pozsonyi vállalkozókat, akik a Smer kerületi elnökének, Glváčnak a bábfigurái; Gál Gábort, akit ügyvédi irodáján keresztül tartanak el és még másokat. Ezek az emberek fokozatosan jelentős befolyásra tettek szert egyes állami szervezetben is, miáltal politikai befolyásolhatóságuk csak növekedett. A második Dzurinda-kormány idején például volt olyan időszak, amikor Világi Oszkár 12 különböző állami igazgató- vagy felügyelőtanácsnak volt a tagja, és minden beavatott tudta, hogy az MKP-ban erősebb a befolyása, mint az akkori elnök Bugárnak. (Bugár ezalatt a tokaji borok és a kubai szivarok gyűjtésével vigasztalódott, amit éppen Világi passzolt át neki.) Tevékenységeikről a titkosszolgálati jelentések is szólnak (konkrétan Világi O., Simon Zs., Czucz I. tevékenységéről, de megemlíthető a Bugár B. tevékenységéről készült elemzés is), illetőleg a főügyészségi beadványok (a Komáromi Vízművek) vagy A. Nagy László esetében a rendőrségi feljegyzés a Čuňo-ügy kapcsán, amely A. Nagy László bűnösségéről tanúskodik (a részletek a Magyar Gorilla c. anyagban).

         Az első meglepetés 2006-ban történt, amikor az MKP nem jutott be a Smer kormányába Világi Oszkár és Gyurovszky László eltúlzott követelményei miatt, akik a szóban forgó vállalkozói csoportot képviselték. A második meglepetés 2007-ben jött, amikor mindenki csodálkozására Bugár Bélát leváltották az MKP elnöki tisztségéből. A gazdaságilag erős magyarok azonban nem értettek egyet az MKP-n belüli félreállításukkal, többször is megpróbálták visszaszerezni befolyásukat a pártban, sikertelenül. 2009-ben nem maradt más hátra számukra, mint új politikai pártot létrehozni Most-Híd név alatt és megpróbálkozni a parlamentbe való bejutással, ami 2010-ben sikerült is nekik.

         Iveta Radičová kormányában igyekeztek újraéleszteni saját gazdasági rendszerüket, de mivel eléggé eladósodottak, az állami megrendelésekből származó pénzügyi eszközök megszerzésére kialakított módszereik durvábbak lettek. Mi több, a párton belül konkurens csoportok alakultak ki (Világi Simonnal, Bugár Czucczal, Nagy miniszter, Mede...). Kemények voltak saját polgármestereikkel és a hozzájuk közelálló vállalkozókkal szemben is, olyannyira, hogy 2011-ben egy besztercebányai találkozón a Most egyik polgármestere szájából elhangzott az ominózus mondat: Arany idők, amikor még Slota pénzbeszedői jártak, azok sokkal megértőbbek voltak! Belső konfliktusokra is sor került, amelyek következtében keményen támadták pl. Bugár Béla pénzügyi „tanácsadóját“ (pénzbeszedőjét), Frederik Buzát, akit úgy összevertek, hogy háromnapos kórházi kezelésre szorult.

         Ebben az egészben az az érdekes, hogy szlovák oldalon sokan azt gondolják, ezek rokonszenves emberek, akik a szlovák-magyar viszonyban elvből a puha megoldásokat támogatják, miközben egyszerű politikai korrupcióról van szó csupán. A szlovák média nagyon is jól tud a félrelépéseikről, de vagy mélyen hallgatnak, vagy a „jobb egy korrumpált magyar, mint egy önálló“ jelszó alatt támogatják őket. Tom Nicholson újságíró is csak mellékesen tesz róluk említést a Gorilláról szóló könyvében, miközben a második Dzurinda-kormány idején a második legerősebb párt tagjai voltak. Még hatékony biztonsági fedettségük is van (Spišiak, SIS révén).

         A Gorilla-ügy ezért Bugáréknak sokkal kevésbé ártott, mint az SDKÚ-nak. Azért is, mert az Új Szó napilap néhány kivételtől eltekintve figyelmen kívül hagyta a Gorilla-ügy magyar összefüggéseit, inkább csak a szlovák politikusokra, illetve a szlovák politikai pártokra irányította a témát. Az Új Szó napilap gyakorlatilag a Most-Híd pártlapjaként működik, semmilyen velük kapcsolatos kritikát nem enged be a hasábjaira, pár darab megvásárolt újságíró írogat róluk cikkeket a nyolcvanas évek Pravdájának szellemében. De nemcsak a magyar gorillák védelme a lap feladata, maga is a rendszer része: tevékenyen részt vesz ezeknek a törvényellenes tevékenységeknek a politikai és mediális fedezésében. (Ez a fajta védelem hiányzott az SDKÚ-nak, tulajdonképpen a szlovák plurális közegben ilyenfajta védelmet nem is lehet kiépíteni. Egyetlen magyarul íródott napilap mellett azonban ez megvalósítható.) A Petit press rt. Pedig mindezt támogatja, a marketinghátteret pedig az E-step ügynökség biztosítja számukra a Bugárhoz közelálló Nochta Edit vezetésével. Magyarországról főleg szociálliberális körökből kapnak támogatást, mindenekelőtt a volt SZDSZ-hez és a mostani LMP-hez tartozó körökből. Pragmatikusan gondolkodó emberek hálózatáról van szó, akik pénzért bármit megtesznek. A választások előtt azzal az ígérettel nyerték meg pártjuknak a polgármestereket és a vállalkozókat, hogy a választások után a megfelelő jutalék fejében támogatni fogják a kezdeményezéseiket.  Mindez persze törvényellenes, mégsem sem történik semmi ellene, pedig a szlovák média és az OKS politikusai is nagyon jól tudnak Bugár Béla gazdasági ténykedéseiről, aki ezeknek a milliomosoknak a bábfigurája, és aki számára a gazdasági kötődések sokkal fontosabbak, mint bármelyik „kiba...tt magyar“ (ezek a saját 2012 áprilisában elhangzott szavai). Mostanság az egészségügy, a földügyek, a fakitermelés, a gabona és a Szlovák Hajózási vállalat  területén mozgolódnak, újabban reaktiválták Gyurovszky Lászlót is.

Érdeklődők összevethetik ezzel (link) az írást!