lellemese

Nyolcszázötven lelkes, magyar katolikusok lakta falu Ipolybalog, közvetlenül a szlovák határon túl. György Ferencet 2001-ben nevezték ki ide lelkipásztornak. Ő kezdeményezte, hogy abban a templomban, melynek tornyán a szokásos kereszt helyett a magyar korona díszeleg, kibontsák a csehszlovák hatóságok által 1924-ben befalazott üreget, melyben a Szentkoronát őrizték. A történet régen kezdődött.

1304-ben a menekülő magyar király, cseh Vencel - tudván az Árpád-ház kihalása utáni trónviszályok idején, hogy az tekinthető magyar királynak, akinek fejét a Szentkorona ékesíti - a székesfehérvári koronázás után Budán újrakoronáztatta magát a Szentkoronával. Kétezer fős hadsereg kísérte, s amikor Budáról elindult északnak, azzal a szándékkal is, hogy rendet teremtsen a Felvidéken, ahol Csák Máté kiskirálykodott, magával vitte a Szentkoronát, s valamennyi királyi ékszert. Vácon át, a második este jutott el Ipolybalogra, 1304. augusztus 14-én, 701 évvel ezelőtt.

A Szentkoronát a templomban, egy üregben őrizte a katonaság. Maga a király egy Baluch vagy Balug nevezetű földesúrnál (akiről a település a nevét vette) szállt meg egy, de valószínűbb, hogy két éjszakára, majd továbbhaladt Prága felé.  
A korona ottlétét a nép soha nem felejtette el. Százhatvan évvel később, 1464-ben Mátyás király rendeletével került föl - cseh mesterek munkájaként - a Szentkorona mása a templom tornyára. Így lett az ipolybalogi az első szentkoronás templom. A pozsonyi koronázó templom, a Szent Márton-dóm tornyára ugyanis a török kiűzése után, amikor a politikai és az egyházi élet is visszavonult Budára, illetve Esztergomba, helyezték el a koronát. Jászberényben található még koronás templom, ennek története nemigen ismert. Annyit tudni, hogy az 1700-as években egy magyar érzelmű lelkipásztor eszközölte ki: a korona mása ott is a szokásos kereszt helyére tétessen.

1464-től a Szentkorona mindig látható volt az ipolybalogi templom tornyán. Ha leégett a templom, vagy a török földúlta, ismét megújult. Legutóbb az 1970-es években, s került a mostani másolat a templom legmagasabb pontjára.

A templombelsőben az üreg mindig szent helynek számított a helyi nép számára, szinte zarándokhellyé vált. A hívek távolabbról is idejártak nemzettudatot gyűjteni, magyarságtudatot erősíteni, hálát adni Szent Istvánnak.

1924-ben azonban az üreget - tér vissza a korábban elmondottakhoz György Ferenc plébános - a cseh elöljáróságok befalaztatták. Trianon egyik átkos öröksége volt ez. Amikor 2001-ben idekerültem, egyik elődömnél találtam egy följegyzést, mely az ősök hagyományára utal, s ebben az szerepel, hogy az üreg a szószék alatt volt. Arra gondoltam: ha a csehek jogtalanul befalazták, mi jogosan kibontjuk.

Nekiláttak a munkának, s ma jól látszik az 1304-ben is megvolt, valószínűleg korábban is értékes tárgy tárolására használt üreg, melynek mélyére beépítettek egy trezort, különféle biztonsági berendezésekkel fölszerelve, s 2005. augusztus 14-től kezdve ott őrzik a Szentkorona hiteles másolatát.

Az üreg mellett márványtáblán a következő felirat olvasható: A magyar Szentkorona 1304. augusztus 14-én ideiglenes, hiteles másolatának 2005. augusztus 14-től állandó őrzési helye.

A falubeliek közül koronaőrség szerveződött, elegáns koronaőri egyenruhák is készültek.

A Szentkorona Kevi Farkas budapesti ötvösművész alkotása, a mestermunka öt és félmillió forintba került. Egyéb másolatokkal szemben a teljes hűséget mutatja, hogy a zománcképek nem festettek, hanem égetéssel készültek.

Trianon után, illetve a kommunista időkben is mindig látható volt a Szentkorona a templom tornyán. Higgadtan gondolva erre, természetesnek kell vennünk. Erről a higgadtságról, emelkedett gondolkodásról tanúskodik Jan Chovan fafaragó mester, akinek műhelyéből a templom mennyezetét díszítő húsz fafaragvány is kikerült. Amikor munka közben egy szlovák pap látta, min dolgozik, fölháborodva kérdezte tőle: Te ezeknek - mármint a magyaroknak - ilyen Szent István-os, koronás dolgot készítesz?!

Ha nincs Szent István koronája, válaszolta erre Jan Chovan, nem létezne a szlovák nemzet sem. A Szentkorona őrizte meg az itt élő kis népeket, a magyart, a szlovákot, a horvátot és másokat egyaránt. Amely nemzet ugyanis a korona árnyékába húzódott, az megmaradt. A Szentkorona nem a magyarok, hanem Magyarország koronája - vigyázza az ország összes népét, hiszen számolt valamennyi nációval, mint Szent Imréhez írott intelmeiben is említi. Amikor a magyar királyt a Szentkoronával koronázták meg, a népek között barátság és szeretet uralkodott..."