Megtaláltuk az
elveszett gonfákat az Ondava menti temetőkben
Komoly néprajzi
felfedezést eredményezett a Magyar Patrióták Közössége május első napjaiban
megtartott felvidéki útja. Egyesületünk küldöttsége felkereste az Ondava menti
magyarságot, elszórványosodó, kelet-szlovákiai magyar kistájunkat. Mivel sajnos
több évtizede nem járt errefelé magyar néprajzkutató, nem lehetett tudni, hogy
Vájlok Sándor tudósunk 1939-es dolgozatában említett archaikus temetői
fejfákat, az ún. „gonfákat” sikerül-e még megtalálnunk. Ezt az archaikus
temetkezési módot az Ondava menti református lakosság őrizte meg, az ilyen
sírkerteket a köznyelvben többnyire „kopjafás temetőknek” nevezzük, a faragott
fejfákat a magyarság ősi szimbolikájukkal együtt még Keletről hozta magával. Lükő
Gábor kiváló néprajztudósunk szerint az Uraltól egészen Koreáig állítottak
hasonló síremlékeket.
Az Ondava az
Erdős-Kárpátokban, a lengyel határvidéken ered. Többen úgy tudják errefelé, a
folyó neve Ond vezér emlékét őrzi. A mai szlovák-magyar határtól 15 km-re
egyesül a Latorcával, összefolyásukból ered a Bodrog. Az Ondava alsó folyása
mentén, a folyó jobb partján még négy községben élnek magyarok, a legutóbbi
népszámlálás szerint már csak alig négyszázan. Ezek a falvak: Imreg (Brehov),
Szürnyeg (Sirník), Garany (Hraň) és Hardicsa (Zemplínske Hradište). Ez a
határtól csak alig harminc-negyven kilométerre található, Tőketerebes központú
térség ma már a Kassa-környéki szórványvidék része.
A Patrióták tanulmányi
útjának legnagyobb sikere, hogy mind a négy falu temetőjéből jelentős számban
előkerültek az elveszettnek hitt gonfák. Érdekes, hogy valamennyi településen
eltérő, sajátos faragású fejfákat készítettek. Az egyes helységekre jellemző
változatok alakja, formája is különböző. További jelentős felfedezés, hogy a
gonfák két olyan faluból is előkerültek, ahol már nem élnek magyarok. Kazsu
(Kožuchov) és Magyarsas (Zemplínske Jastrabie) temetőiben két-három faragott
fejfa még mindig áll, s ezek is sajátos faragásúak. A néprajztudomány hosszú
ideig nem különítette el a különböző sírfákat egymástól, ezért a fából készült
síremlékeket sokan együttesen kopjafaként ismerik. Az Ondava mentén élő
reformátusok ezeket a sír fej felőli részénél helyeztek el. Fejfáik a
„klasszikus” kopjafánál és a gombosfánál sokkal egyszerűbb díszítésűek,
leginkább csak a sírhant felőli oldalukon, a felirat fölött találunk rajtuk
vésett díszítést.
A
hardicsai temető részlete
Az Ondava mentén
talált gonfák valószínűleg a magyar népi kultúrából ismert gombfákkal azonosak,
és meglepő hasonlóságot mutatnak egyes háromszéki temetőkben Balassa István
néprajztudósunk által gyűjtött és leírt síremlékekkel. A garanyi gonfa-típus
például csaknem megegyezik a bölöni változattal, a szürnyegi pedig az egyik
nagyajtai gombfához rokonítható. A szürnyegi forma Bölönben is előkerül. Mindez
azért is érdekes, mert a garanyi és a hardicsai lakosság máig székely vagy
szerémségi eredetűnek tartja magát (Géczi Lajos kutatásai szerint). Az Ondava
menti fejfák a székelyföldiekhez képest kisebb méretűek és faragásuk is sokkal
egyszerűbb.
Gonfák
az imregi temetőben
Természetesen, távoli
következtetéseket még korai levonni, ugyanis a fejfaállítás protestáns
vidékeken egészen a 20. századig a magyarság általános temetkezési szokása
volt. Kassa környékén sem csak az Ondava mentén, hanem a Szalánci-hegységben is
állítottak faragott fejfákat, sőt Gömörből és a Bodrogközből is tudunk
ilyenekről. Ezek tudományos igényű feldolgozása máig várat magára. A Magyar
Patrióták Közössége erre a munkára nem vállalkozhat, ezért a nagy jelentőségű
felfedezés publikálása és fényképes dokumentálása mellett levélben fordulunk a
Magyar Tudományos Akadémiához annak érdekében, hogy a négy faluban fellelhető
még közel száz gonfa tanulmányozására küldjenek sürgősen néprajztudományos kutatócsoportot.
Az értékes felfedezés további kutatásától azt várjuk, hogy a térség autentikus
magyar jellege bebizonyosodjon, székely kapcsolatairól pedig többet megtudjunk.
Elvárjuk, hogy az MTA érdemben foglalkozzon ezzel a kérdéssel, mivel ezt az
intézményt ehhez hasonló célokra hívta életre Széchenyi István.
Temetők
(balra: Szürnyeg, jobbra: Garany)
Korábbi dolgozatok,
jelentések azt állították, hogy a most megtalált archaikus síremlékek a 80-as
évekre teljesen eltűntek. A valóság azonban, hogy a 80-as évektől „csupán”
elhalt a gonfaállítás hagyománya, de ez nem jelenti azt, hogy még ne találnánk
a környék protestáns temetőiben több-kevesebb népi fejfát. Maga a szokás és ősi
motívumkincsének jelenléte, formavilága a bizonyíték arra, hogy ez a vidék eredendően
magyar volt, még ha elszlovákosodása már több mint egy évszázada is tart.
Az eltűntnek hitt
gonfák, az ősi magyar temetkezési mód újra-felfedezése a Magyar Patrióták
Közössége 2014. május 1-4. között megtartott értékfelmérő kerékpáros
kirándulásának legnagyobb eredménye. Látogatásunk célja eredetileg is az volt,
hogy a települések történelmi-nemzeti emlékeit, műemlékeit felkeressük és
dokumentáljuk, és az „otthonokba szorult anyanyelv” állapotát felmérjük.
Méltatlannak tartjuk, hogy ez a négy falu „lekerült” a magyar térképekről. Az
Ondava mente fontos végvárunk, identitásáért küzdő magyar lakossága, elfogyó
református gyülekezetei pedig több figyelmet érdemelnének.
2014. május 7.
forrás: © Magyar Patrióták Közössége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése