„Animációs dokumentumfilm 13 percben Kolozsvár lakosairól, és arról, mennyire ismerik városuk híres szülöttét, Mátyás királyt”. Ezzel az összetett mondattal „ajánlja magát” Felméri Cecília Mátyás, Mátyás című filmje, amelyet szombaton este tekinthettek meg a kolozsváriak az Insomnia kávézóban. A Gopo-díjra jelölt animációs dokumentumfilm vetítése után Claudiu Groza újságíró, kritikus méltatta a produkciót, és a jelenlévők közül többen is kifejtették véleményüket: miben különleges az alkotás, illetve milyen lehetőségek kínálkoznak a mostani megközelítés folytatására.
A Csíkszeredában tartott Film.dok Magyar-Román Dokumentumfilm Fesztiválról a Magyar Televízió díját, a bukaresti Anim’est Nemzetközi Animációs Filmfesztiválról pedig a legjobb román filmnek járó elismerést sikerült hazahoznia tavaly a Mátyás, Mátyás című filmnek, emellett Budapesten, a Magyar Filmszemle és az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál versenyprogramjában is szerencsét próbált. A Felméri Cecília által rendezett alkotás a kolozsvári szemléknek is vendége volt 2010-ben: a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon, (TIFF) az Anim’esten és a Filmtettfeszten láthatta a kincses város közönsége. Könnyedség, természetesség, irónia és humor jellemzi a Mátyás, Mátyást, amely nem mitikus figuraként igyekszik bemutatni Kolozsvár nagy szülöttjét, hanem úgy, ahogyan az emberek látják őt, magyarázta méltatásában Claudiu Groza. A város emblematikus figurái szólalnak meg, akikkel nap mint nap találkozunk, s akiket jól ismerünk a buszmegállóból, az egyetem portájáról vagy éppen a katedráról. A rendezői elképzeléshez pedig kiválóan illeszkedik a Jánosi Andrea illusztrátor rajzai révén megalkotott világ. „Mátyás király valamikor ’90 októberének végén halt meg Bécsben. Megmérgezték. Egy este fügét evett, és reggelre meghalt. Már éjszaka is nagyon rosszul volt, és reggelre… reggelre vége volt”, fejti ki a film egyik szereplője.
– A magyarok, generációkra visszamenően, úgy vannak Mátyás királlyal, mint a románok Ştefan cel Mare alakjával – hangsúlyozta Groza. Tapasztalatai szerint – a román történelemkönyvek által írottakkal ellentétben – a kolozsvári románok körében már korábban is élt a Mátyás iránti tisztelet, amelyet a város Főterén álló Fadrusz-alkotás is egyre inkább erősített. A rendszerváltást követő években egyesek igyekeztek szimbolikusan megváltoztatni ezt a helyzetet: a Bocskai téren 1993. december 1-jén felavatták Avram Iancu szobrát. Annak ellenére azonban, hogy a sokak által vitatott művészi értékkel bíró emlékmű ma is eredeti helyén áll, az igazságos király figurája továbbra is előkelőbb helyen szerepel a köztudatban. A kritikus szerint ez így lesz az elkövetkezőkben is, sőt, akár az Európa Kulturális Fővárosa cím megszerzésének egyik biztosítéka lehet.
Hasonló témában, a kolozsvári románokkal készülő film megvalósítását sem tartja kizártnak Felméri Cecília, már amennyiben sikerül erre bármiféle finanszírozást szereznie a román filmalapból, tudtuk meg az est folyamán. – Nem szeretnék viszont olyasvalamiről filmet készíteni, amit nem ismerek – fűzte hozzá a fiatal rendező. Lakatos Róbert pedig kiegészítette: bár a művész feladata, hogy görbe tükröt tartson a társadalom elé, az már etikai probléma, hogy az ember csak azt a környezetet tudja hitelesen kritizálni, amelyet nagyon jól ismer. S bár ilyen értelemben, úgy tűnik, nem valósulhatna meg a román polgárok véleményét bemutató alkotás, Felméri Cecília szerint érdemes lenne például Drakuláról készíteni egy hasonlót, románul vagy magyarul, vagy akár kétnyelven… Hiszen ehhez is közünk van, ez is kapcsolódik hozzánk.
A hozzászólások alatt Dorel Găina fotóművész, a Sapientia EMTE és a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem professzora úgy vélte: a Mátyás, Mátyás nagyon jól illeszkedik a népszerű magyar rajzfilmek sorába, minőségét tekintve akár a Mézga család kalandjaival is felveheti a versenyt.
forrás: szabadsag.ro
A t3 perces film itt megnézhető! :)
A t3 perces film itt megnézhető! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése