"A Kassai Kormányprogram 1945. április 5-én jelent meg. Ennek megvalósulását biztosították a megvalósulását a következő időszakban kiadott rendeletek és a Szlovák Nemzeti Tanács által kibocsátott törvények biztosították... Edvard Beneš rendelkezései elsősorban a németeket sújtották, azonban a magyarokról sem feledkezett meg.
Így került sor a szudétanémetek teljes kitelepítését követően, 1946 tavaszán megkezdődött a „munkaerő-toborzás”-ra. A Szlovák Telepítési Hivatal által kidolgozott elképzelések szerint, Szlovákia magyar járásaiból minden magyar nemzetiségű személy „átcsoportosítására” sor kerülhetett. A tömeges deportálások 1946 novemberétől 1947 februárjáig tartottak
Ennek állít emléket ez a dal is."
és
A Cseh Tamásra emlékezősnél érdemes a kommenteket elolvasni, a Felvidék könnyei meghallgatása után ezt a filmet megnézni:
Varga B. Tamásról többet itt: http://vargabtamas.hu/lap/index.php
3 megjegyzés:
Elveszett amit írtam, leírom megint.
Megnéztem a videókat, köszönöm a megosztást. A Cseh Tamásra emlékezőt egy kis fenntartással kezdtem hallgatni, aztán egyre jobban megtetszett. Kerüli az olcsó érzelgősséget, akárha Cseh Tamás is énekelhette volna odaátról...
@ "A Cseh Tamásra emlékezőt egy kis fenntartással kezdtem hallgatni..."
Nem tudom,mely természetűek a fenntartásaid. :)
Két apró pillanatfelvétel a dalok szerzőjéről:
1, - miután eldicsekedtem a fb társaságban azzal, hogy egy ollóval kinyitottam egy üveg bort, több gratulációt és több tippet is kaptam arra a későbbi, még előfordulható esetekre, milyen módszerek léteznek még a bedugaszolt borosüvegbe zárt nedű kiszabadítására. Varga B. Tamás a következőt mesélte: egyszer ő kinyitott egy üveg bort egy pár bakanccsal. No. Azóta sem tudom, elhiggyem-e? :D
2, A másik történet Varga B. Tamás mesélte a Cseh Tamásra emlékező dal kapcsán:
"Először a Fehér babák takarodója című lemezét ismertem meg, mégpedig 1990 nyarán :) Máig ez maradt a kedvenc lemezem tőle. Én amúgy 12 évig kántor voltam, zenét 1977-ben kezdtem el tanulni. A gitár nekem nem hangszerem, nem is tudok rajta rendesen játszani :) Ja, és láncdohányos vagyok, imádom a szebbik nemet, na meg a szilvapálinkát :) Ahol épp vagyok, ott általában a társaság középpontja leszek igen hamarosan :) Szemembe dicsérnek, a hátam mögött szidnak. Valamint, rengetegen állítják magukról, hogy a legjobb barátaim :) Ja, még valami: igen könnyen dühbe jövök, és van úgy, hogy akire megharagszom, azzal évekig nem beszélek. de ugyanolyan gyorsan meg is enyhülök, és akkor minden folytatódik ott, ahol évekkel ezelőtt megszakadt :) ismerős ez a leírás valahonnan? ;) No de ez csak a történet prológusa volt...
azon a napon, amikor Tamás meghalt, körülbelül 2 órán keresztül zokogtam.Mintha én haltam volna meg. Szóval, nem is igazán őt sirattam, hiszen, mint írtam volt, egyáltalán nem ismertem őt. magamat sirattam. magamat láttam 20 év múlva... :/
Közben született meg a dal. negyed óra alatt, zenével, szöveggel, hangszereléssel. negyed óra alatt. Nem gondolkodtam, csak írtam. Már csak fel kellett gitározni, zongorázni, énekelni a stúdióban."
és még egy harmadik megjegyzés: ithon megmutattam a családnak a dalt, felkapták a fejüket, hogy-hogy Tamás hangját hallják?
A kezdeti fenntartásaimnak az volt az oka, hogy nagyon szerettem Cseh Tamás dalait, és attól féltem, hogy ez is valami olyan megélhetési zokogás lesz, amilyenből - igaz, más elhunyt előadóművészek kapcsán - sok született. Lásd pl. az n+1-edik Zámbó Jimmy emlékkoncertet.
Megjegyzés küldése