Friedrich Nietzsche
Velence
A hídon álltam
a minap a barna éjben.
Ének zendült messziről:
arany cseppek esője futott
végig a remegő vizen.
Gondolák, fények, zene -
részeg ringás vitt ki a homályba...
Lelkem tündöklő gyönyöre
láthatatlan ujjak alatt
titokzatos gondola-dalt
dalolt, repeső cimbalom.
- Hallgatta valaki?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése