lellemese

Jó reggelt, szép napot, aranyos Lányok, kedves Fiúk! Hogy gyermekkori emlékeim felidézésén túl, van-e jelentősége a mai témának, azt nem tudom.  Mindenesetre az bizonyos, hogy ha nem hinnék a dokumentumoknak, akkor azt mondanám: a valóságosnál hosszabb ideig állt és működött a budapesti Kossuth híd, hisz oly sok a fejemben az emlékfoszlány… Komolyan: mintha csak tegnap - jó, inkább tegnapelőtt… - lett volna, hogy Anyu meg Apu kézenfogott, s azt mondta: - Gyere, kisfiam, sétáljunk át még egyszer utoljára Budára és vissza, mert ezt a hidat lebontják. És akkor átsétáltunk, én meg nagyon sajnáltam (sőt: még most is sajnálom), hogy lebontották a hozzánk igen közeli Országház mellett a Kossuth hidat… Nézzük a történetet: a második világháború utolsó évében, konkrétan 1945. január 18-án robbantották fel az utolsó budapesti átkelőket: az Erzsébet hidat, a Lánchidat, és a Margit-híd megmaradt részét. Pontosan egy évvel később ugyanazon a napon adták át a forgalomnak a főváros háború utáni első ideiglenes-állandó hídját, a Kossuth hidat. Az új, "félállandó" (vagy minek is nevezzük…) híd építéséről a kormány 1945 áprilisában döntött, helyét a Kossuth Lajos és a Batthyány tér közt jelölték ki - nevét is innen kapta, bár ennyi erővel lehetett volna akár Batthyány híd is. De a populárisabban csengő Kossuth név mégis lelkesítőbb hangulatú volt - nem szólva első felelős miniszterelnökünk nevének helyesírási gondjairól, ami vélhetően mind az orosz helytartókat, mind a moszkovita politikusokat erősen megzavarhatta. Abban többé-kevésbé mindenki egyetért ma is, hogy a Kossuth híd gyors létrehozása a háború utáni újjáépítés kiemelkedő állomásaként - egyértelműen jó hatással volt (főleg a budapestiek) lelki állapotára: hisz mégiscsak azt látták, hogy a háború iszonyú pusztulásából igenis van kiút. Szóval… Ha a Kossuth hídnak van a mának szóló üzenete, akkor az alighanem az lehetne, hogy a rendszerváltás néven elhíresült totális országrombolásból is ki lehet(ne) jönni győztesként - bár az 1946-os hídavatás is úgy látszik a mából visszatekintve, hogy pirruszi győzelem volt… E piciny, de nem lényegtelen kitérő után kanyarodjunk vissza a tényekhez. Az eredeti tervek még hétnyílású fahídról szóltak.  Csakhogy komolyabb fahíd régóta nem épült már Magyarországon, nem volt kellő tapasztalat, ráadásul a facölöpök sem tűntek elég megbízhatónak az akkor még gyakori jégzajlás miatt.  A tervezők (egyikükről, Mistéth Endréről a képaláírások közt lesz még szó…) vasbeton pilléreket és legalább a főnyílásokban acélcsövekből hegesztett rácsos szerkezetet javasoltak - mindezek előteremtése persze a háborús veszteségek után nem volt egyszerű. A hídavatás végül Tildy Zoltán kormányfő és Gerő Ernő közlekedési miniszter, valamint több orosz, amerikai és brit főtiszt jelenlétében zajlott le. A Kossuth híd nem lehetett igazán stabil, mi sem jellemzi jobban, mint az hogy rajta a megengedett sebesség 10 km/óra volt, a nagyobb járművek követési távolságát pedig 20 méterben szabályozták.  A hídépítést képen Zádor István festőművész örökítette meg, Háy Gyula drámát írt róla Az élet hídja címmel. Közel tíz év elteltével a fából készült részeket acéllal helyettesítették, de a teherbírás így is erősen korlátozott volt, s egy idő múlva már csak a kisebb autóbuszok mehettek át a Kossuth hídon.  Időközben a Szabadság, Margit, a Petőfi és a Lánchíd újjáépítése után a Kossuth már nélkülözhetővé vált, így 1956 tavaszán lezárták a járműforgalom elől, majd nemsokára elterelték a gyalogosforgalmat is. A híd bontását 1960. március 17-én kezdték meg - a meder tisztítása 1963. január 2-án ért véget. Szép napot Mindenkinek! A Lányoknak puszi, a Fiúknak parola:))      

1 A híd tervezője Mistéth Endre (1912-2006) volt - ő eredetileg csak tíz évben gondolkodott, ez a hidat illetően nem is okozott gondot. A magánéletében azonban váratlan dolgok következtek. Mistéth 1945 novemberében a Független Kisgazdapárt delegáltjaiként államtitkár lett az ipari minisztériumban, később újjáépítési miniszter, majd amikor a posztot átnevezik, építési és közmunkaügyi miniszter.  Egy év elteltével a Magyar Közösség elleni koncepciós perben, 1947-ben koholt vádakkal börtönbüntetésre ítélték, csak 1955 áprilisában szabadult. (A Magyar testvéri Közösséghez 1942-ben csatlakozott.)  Szabadulása után három és fél évig rendőri felügyelet (ref) alatt állt. Utóbb azonban helyreállt a rend: 1969-ben a műszaki tudományok kandidátusa lett, majd 1978-ban akadémiai doktor - 1983-tól egyetemi tanár. A kép vélhetően a hídavatás napján készült, de ez valójában kettős dátumot takar: az átkelőt a gyalogos forgalom számára már 1946. január 15-én, az autóforgalomnak azonban csak három nap elteltével, 18-án nyitották meg. 1990 után több kitüntetésben is részesült: Akadémiai Díj (1991), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1992), Eötvös József-koszorú (1995), Széchenyi-díj (1996). A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje 2006-ban kapta meg. A jeles mérnök gondolta ki a Margit híd pótlására annak idején az ideiglenes "Manci" hidat is.   

2 A Kossuth-díjas Háy Gyula (1900-1975) író nevét ma már nemigen ismerjük, pedig Hegedűs Géza irodalomtörténész szerint Molnár Ferenc után ő a világszerte legismertebb és legtöbbet játszott magyar színpadi szerző… Témánk szempontjából ő azért érdekes, mert a Kossuth híd építését Az élet hídja című sematikus drámájával köszöntötte. Jómagam a Nemzetiben (ld. a képen) bemutatott darabot természetesen nem láttam, sajnálatosan nem is ismerem, de sikerült róla fellelnem egy rövidke dolgozatot, bizonyára sokakat érdekel ez a hamisítatlan szocreál dráma, amelyben mintegy isteni beavatkozóként még Rákosi Mátyás is megjelenik. Íme: "A benső idő 1945 vége–1946 eleje; tárgyköre a háború utáni első híd, a Kossuth-híd felépítése.  Az ideológia előírása szerint az alakoknak itt is három csoportja van; az első csoport a híd felépítését minden nehézség és akadály ellenére lelkesen, azonnal vállalóké; a második azoké, akik először nem érzik a hídépítés fontosságát, de megváltoznak, és a híd lelkes építőivé válnak; a harmadik azoké, akik politikai okból ellenzik.  Háy Gyula jó dramaturg volt; tudta, hogy egy drámában nem jeleníthetők meg azok a fizikai-természeti nehézségek és erők, amelyek télen akadályozzák a híd felépítését.  Ezért nem is ezt írta meg, erre csak utalnak alakjai. Pontosan tudta, hogy minden drámában fordulatokra van szükség; s ehhez tartotta is magát.  Az élet hídjában bőven vannak fordulatok, ezek azonban nem egy kezdeti viszonyhálózatból kibomló cselekmény fordulatai.  Az eseménysor végigkíséri a hídépítés egész folyamatát: látjuk a tervezést, az anyagbeszerzés fázisait és az építést. M indez már azt is jelenti, hogy az eseménymenetbe egyre több új alaknak kell bekerülnie.  Amikor még a vasállványok meghegesztése előtt erős jégzajlás sodorná el a faszerkezetet, a hegesztéshez szükséges időt nem a dráma alakjai, hanem Rákosi Mátyás teremti elő azzal, hogy telefonon közli, Vorosilov marsall szovjet jégtörő hajókat és jeget robbantó katonai különítményt küld a veszély elhárítására.  Hiába a tárgykörön kívüli s így a drámapoétikához nem tartozó erővonal ez, a kor atmoszférájában, a befogadás légkörében mindez a pozitív és optimista jövőképpel igazolódott; eredője egyértelműen az ideológia.  Ugyanakkor a szovjet jégtörő hajó megjelenése kétségkívül fordulat a drámában, s mint ilyen, nagy hatást vált ki.  A dráma számos fordulata azonban a híd építését ellenző vagy az előzőleg habozó alakok megváltozását jelentő fordulatok.  Egy fiatal lány egy presszóban, a feketézők között dolgozik, de egyszer csak éppúgy elkapja az optimista hangulat, a lelkesedés, mint a II. felvonás 2. képében a teljesen új alakként megjelenő egyetemista lányt.  A mérnökök között is vannak olyanok, akik először csak önmaguk dolgaira, érdekeire gondolnak, de megváltoznak, s lelkes hívei lesznek az építésnek.  A legnagyobb fordulatot egy öreg ács, Varga Antal és az egyik főalak, a munkáshős, Bódog felesége produkálja. Ők a drámai alakokhoz való viszonyukban is változnak.  Az öreg ács kiváló szakmunkás, de jól akar élni, és hiába hívják a hídhoz, egy magánépítkezésen dolgozik. Csak akkor csatlakozik a hídépítőkhöz, amikor fia az éhségtől elszédülve beleesik a jeges Dunába.  Bódog felesége inkább házmesternek állna, mintsem hogy férjének a híd építésén kapott kevés fizetéséből nyomorogjon.  Faluról szállít élelmiszert a feketézőknek, de meggondolja magát, és a hídon dolgozóknak viszi. A lélektanilag hiteles fordulathoz nemcsak a fordulatot előidéző ráhatás szükséges, hanem a fordulatot végrehajtó alak benső rajza és ennek hitelessége is. Itt azonban csak a puszta ráhatásokat látjuk, amelyek ideologikusak, és ez a fordulat magyarázata.  A fordulatok hiába nem a cselekményből és nem a benső világ hiteles rajzából fakadnak, mégis hatásosak.  Mivel nincs szituáció sem, az egyes eseménymozzanatok szétesnek; az eseménysor epikus mozzanatok füzére lesz; legfeljebb, legalábbis a maga korában, az ideológia érzelmi hatása tartotta össze. "  

3 A hídavatás ünnepeltje Gerő, a hídverő. Gerő Ernő/Singer Ernő (1898-1980) kommunista politikus, miniszter, NKVD tiszt, a hírhedt trojka (Rákosi Mátyás - Gerő Ernő - Farkas Mihály) oszlopos tagja, a spanyol polgárháború idején a barcelónai hóhér. A pártban elsősorban gazdasági ügyekkel foglalkozott.  Egyik tanítványa, munkatársa, a későbbi miniszterelnök, Hegedüs András szerint Gerő a hatalmi struktúra jellegzetes figurája volt. Ugyanis „a hatalom akkor szilárd, ha nem egy kézben összpontosul. Rákosi nem tudta úgy felosztani az országát, mint Domitianus a birodalmát, hanem mindenki valamilyen szakterületet kapott: Rákosi irányította a politikát, Révai a kultúrát, Farkas a hadsereget, Gerő pedig a gazdaságot. Mégis, Gerő nem tipikus közgazdász, hanem tipikus pártfunkcionárius”. Gerő (a hídverő…) egyáltalán nem volt közlekedéspolitikai szakember, tulajdonképpen még gazdaságpolitikus sem. (Az orvostudományi egyetemen végzett négy szemesztert.) Politikus volt, széles körű általános műveltséggel, marxista felkészültséggel, nagy szervezőkészséggel és több mint két évtizedes hazai és nemzetközi pártmozgalmi tapasztalattal.  

                                                            
4 A Kossuth híd emlékét mind Budán, mind Pesten emlékkő hirdeti. A Batthyány és a Kossuth tér között már évtizedek óta működik a közlekedés: a metró egyetlen helyen szeli át a Dunát - lényegében a Kossuth híd helyén... .