lellemese

Jó reggelt, szép napot, aranyos Lányok, kedves Fiúk! A minap (konkrétan tegnapelőtt, április 11-én) József Attila születésnapja, illetve az ebből adódó magyar költészet napja mindent vitt - így aztán kihagytuk Márai Sándor szülinapját, sőt még Debrecen város önálló ünnepét is. Pedig Debrecen tényleg megérdemelné, hogy olykor-olykor szó essék róla, már azért is, mert mégiscsak (Csonka)Magyarország második legnagyobb városáról van szó. Tehát a meghatározás: Debrecen ma Hajdú-Bihar megye illetve a Debreceni kistérség székhelye, a Tiszántúl legnagyobb és legjelentősebb városa. Időnként "a kálvinista Róma” néven vagy "cívisváros”-ként is emlegetik. Írásban először a XIII.. században kerül szóba: 1361-ben mezővárosi, 1693-ban szabad királyi városi rangot kapott. Nevét egykor az egész kontinensen ismerték híres vásárairól és református iskolájáról, mely európai viszonylatban is kiemelkedőnek számított. Történelme során kétszer volt az Országgyűlés színhelye: 1848–49-ben, és 1944-ben. I. Lipót király 1693. április 11-én emelte Debrecent a szabad királyi város rangjára - azóta ünnep a kiváltságlevél átadásának napja. Jómagam Debrecent sok-sok ok miatt is kedvelem (például azért is, mert arrafelé sohasem kell hegyet mászni…), de mégis elgondolkodtat egy bizonyos Robert Townson nevű angol utazó 1793-ban írott mondata: "Micsoda körülményeknek köszönheti Debrecen létrejöttét, azt nem tudom, de azt sem fejthetem meg, mi bírhatott rá harmincezer embert, hogy olyan vidéket válasszon magának lakóhelyéül, ahol sem forrás, sem folyó, sem tüzelő, sem építőanyag nincs…" És ehhez képest a várost ma bő 200 ezren lakják… Ebben az a különös, hogy a lélekszámot tekintve Debrecen mindig is az élmezőnyben volt - mégpedig olyannyira, hogy a XVIII. században a Kárpát-medence legnagyobb városaként Budát, Pestet és Pozsonyt is megelőzte! Napestig sorolhatnám a fontos debreceni nézni- és látnivalókat, beleértve persze híres-neves-nevezetes Aranybika szállót is - amit egyébként nagy híre ellenére sem tud eladni a város. (Hogy miért is kell eladni azt persze én nem tudhatom…) A jeles épületről most csak annyit, hogy az eredetijét az Országház építője, Steindl Imre tervezte, majd száz év elteltével első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd építette újra… Néhány híres vendége: Széchenyi István, Deák Ferenc, Wesselényi Miklós, Vörösmarty Mihály, Kossuth Ferenc (Kossuth Lajos fia), Móricz Zsigmond (az utolsó regényét itt írta), Horváth Árpád színiigazgató, illetve Bruno Kreisky osztrák és Helmut Kohl német kancellár. Ha jól tudom, Móricz Zsigmond néven volt a szállónak egy hírneves portása is… Az Aranybika amúgy a város főterén van (lényegében Debrecenben szinte minden a főtéren van…), amely a legújabb korban azzal híresült el, hogy a magasból nézve teljesen egyértelmű szabadkőműves jelképekkel lett telerakva, de szavamra mondom, hogy ez közelről nem látható - márpedig fölülről nem láthatjuk. (Ha a részletek érdekelnek valakit, akkor itt olvashatja: http://kuruc.info/r/39/30809/) Kissé megkésve köszöntsük hát nagy szeretettel a 99,6%-ban magyar lakosú Debrecent - és persze magukat a debrecenieket is… Szép napot Mindenkinek! A Lányoknak puszi, a Fiúknak parola:))

 

A város szívében, a Kossuth téren (ez a főtér…) látható a legjellegzetesebb magyarországi klasszicista építmény, a Nagytemplom.
Régészeti feltárások alapján már a XII. században is templom állt Debrecenben a jelenlegi Nagytemplom helyén.
A XIII-XIV. század fordulóján itt épült fel az András-templom, ez az épület többszöri bővítés és átépítés után nyerte el végső formáját, és uralta Debrecen központját egészen a pusztító 1802-es tűzvészig.
A pusztulás után a renoválás már lehetetlen volt, a mostani Nagytemplom építése 1805-ben kezdődött meg.
Érdemes megjegyezni, hogy a tervezés fázisában különböző elképzelések születtek, pl. egy körtemplom ötlete is papírra került.
Az új templomban az első istentiszteletet 1819. november 24-én tartották, de a nyugati torony csak 1822-ben készült el.
Néhány adat az épületről: kelet-nyugati hajója 55 méter hosszú és 15 méter széles, észak-déli hajója 38 méter hosszú és 14 méter széles.
A tornyok magassága 61 méter.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során, 1849 januárjában az ország fővárosát fenyegető osztrák csapatok előnyomulása miatt a kormány és az országgyűlés székhelyét ideiglenesen a cívisvárosba helyezte át.
Az ország fővárosa volt Debrecen, amikor 1849. április 14-én Kossuth Lajos kikiáltotta a Habsburgok trónfosztását, felolvasta a függetlenségi nyilatkozatot.
Kossuthot itt iktatták be az ország kormányzójává.
A képen, fent: a debreceni Nagytemplom - előterében a Kossuth szobor



A Néprajzi lexikon meghatározása szerint a cívisváros azoknak az alföldi nagy mezővárosoknak a megkülönböztető neve, amelyek a szabad királyi városi jogállást megszerezték vagy megközelítették, de polgárságuk döntően földművelő-állattenyésztő paraszti árutermelőkből állt, kereskedő, iparos, értelmiségi foglalkozású elemeik pedig javarészt jobbágyparaszt eredetűek voltak.
A cívisvárosoknak és polgáraiknak jelentős szerepük volt a magyar parasztság társadalmi felemelkedésében, gazdasági, művelődési fejlődésében.
A cívis szó a latin ’polgár’ szóból ered, használták a cíva nőnemű alakot is.
A cívis hagyománytartó, sajátos életformával rendelkező réteg, amely éppen konzervativizmusa révén zárt közösséget alkotott.
A cívis szó használata elsősorban Debrecen őslakóira a leggyakoribb, de mondják Nagykőrös, Kecskemét és Hódmezővásárhely paraszti törzslakosságára is.
A képen: az "eladhatatlan" Aranybika bejárata