lellemese

Bach csodálatos, nagyszerű (de) befogadása „teljes embert” kíván. Vagyis nem alkalmas háttér-zenének. Jó lenne több szabadidő, amit „csak” zenehallgatásra tudnánk szánni!
/Na, majd a nyugdíjasként, talán.../

Teljesen igazad van abban, ami Bach-ot illeti.
Ám a fent idézett dallam nagy "slágernek" számít mifelénk, úgy értsd, hogy akár mosogatás közben is dúdolgatom. Ha pedig az életről, a világmindenségről és úgy általában MINDENről gondolkodom, gyakran elízlelgetem a nálunk használatban levő magyar szöveg utolsó sorait:

"Rád nézzek, Rád szünetlen, s ha majd szívem megáll,
Öleljen át a Lelked - így halni jó halál."

Indán történeteket olvasgatva találkoztam egy ilyen szólás-formulával: "Jó nap ez a halálra."

Hát nem érdekes a "halál" szó mellé a "jó" jelző használata... ?
És akkor ott vagyunk egy laza asszociációs szökkenéssel a "jó halálnál", magyarul: eutanázia. Tegnap meg letöltöttem a Dr Halál című filmet, hogy megnézzem, Al Pacinoval a főszerepben. És mondhatom, ennek a gondolattársítási futamnak itt még messze nincs vége...

"Rád nézzek, Rád szünetlen, s ha majd szívem megáll,
Öleljen át a Lelked - így halni jó halál."
Kétségtelen: nagy segítség, megnyugtat(hat)ja a lelket, ha közeleg ami közeleg.
De.
Egy ilyen (megátalkodott) ateista (mint én pl.) hová, mire nézhet - megnyugvást keresve?

A jó halál - eutanázia kérdésről előszörre a „Mégis, kinek az élete”, másodszorra Poncz Alain jut eszembe és csak harmadszorra azok a szörnyű keresztények, akik szerint az emberi méltóságot semmibe véve, a halálos beteg szörnyű kínjait addig kell meghosszabbítani, amíg csak bele nem hal.
Általában is undorodom a szemforgató, álságos, – a „megvédelek (egy eszme nevében) saját magad ellen is, ha beledöglesz is!”– arroganciától. (Lásd a „Hatalmi döntés az abortusz-tablettáról” - témáját pl.!)
„És mondhatom, ennek a gondolattársítási futamnak itt még messze nincs vége...”

P.S.: érdekelne, hogy tetszett-e a film, mert akkor megnézném

A P.S.-re könnyű válaszolni, a többire nehéz általánosan érvényeset mondani, bármit is.
Ez a film érdemes a megnézésre.
Részint azért is, mert kitűnő színészi játékot láthatunk benne. Az is az előnyére válik, hogy nem egy tipikus életrajzi film, sok apró összefüggés, előre és vissza utalás bújik meg benne. Modern szóval: ütős a film, nagyon.. A Mandiner.blog.hu-n egy jó írás van Kevorkian doktorrol és a történetéről:

[ http://mandiner.blog.hu/2011/02/07/dr_halal_a_passziv_eutanazia_legalizalasa ]

amit a jobban járunk, ha azt követően olvasunk el kivételesen, ha már láttuk a filmet.
A blogger ezen soraival tökéletesen azonosulni tudok:

"Maga a film ugyanakkor nem foglal állást az eutanázia kapcsán, intelligensen a nézőre bízza annak eldöntését, hogy egyetért-e a főhős nézeteivel, vagy éppen elutasítja azokat. Hogy ez mennyire igaz, azt magamon is megtapasztaltam. A film bizonyos jeleneteinél enyhe antipátia, megint másoknál enyhe szimpátia kerített hatalmába, de a végső konklúziót máig sem tudtam levonni. Jogunk van-e dönteni a saját halálunkról, ha már tényleg nincs értelme élni vagy sem? Van-e joga egy orvosnak segédkezni egy másik ember halálában, megszegve ezzel szakmai esküjét? Mi rendelkezünk-e a saját életünk felett, még ha annak minden mozzanatát törvények is szabályozzák? Őszintén írom, nem tudom a választ."

Hááát, én sem, én sem tudom a válasz. Azt hiszem, ezekre a kérdésekre nincs is EGY ÁLTALÁNOSAN ÉRVÉNYES válasz....

Ja, igen! Még annyit, kedves Alma, hogy a filmben Bach is hangsülyosan meg van említve. Amivel viszont te tudnál azonosulni.
Majd mesélj, jól gondoltam-e? :)

Igérem, válaszolok majd,
addig is – „ezekre a kérdésekre nincs is EGY ÁLTALÁNOSAN ÉRVÉNYES válasz....” –
ebben teljesen egyetértek.
És, hogy összevissza csapongjak, vallomást teszek:
Bach kórusműveit meghallgatom, de sokkal-sokkal jobban szeretem a szóló hangszerre írt műveit: a Fúga művészetét (csemballón, zongorán, orgonán), a cselló szonátákat, a Goldberg variációkat (ebből legalább nyolc felvételem is van), a Jóltemperáltat - szóval inkább a szóló hangszerek. (de ez maradjon a kettőnk titka!)

Jah, kettőnk titka marad! Mikor a közzétételi kulcsom: everyone :DDD

Én is nagy Bach, és úgy ámblokk klasszikus zene kedvelő vagyok, azt nem mondom, hogy értő is, azt igen, hogy "érző". (úgy értsd, elsősorban aszerint tetszik egy zenemű, milyen emocionális hatást vált ki bennem) Az kicsit furcsa nekem, hogy Bachot leválasztod a "musica sacráról", hisz nem csak a kor sajátosságai miatt van annyi egyházi témájú zeneműve. És mi nem vagyunk pl. tehenek, akik Bach muzsikára több tejet adnak le. (lásd: zoomuzikológia ) :))))))))))))
Ám egyik kedvenc költőm nagy zenekritikus polgári hivatásában, csak hogy a csapongásban én is következetes legyek. :) --> viszek a vendégkönyvedbe egyet kedvcsinálónak. :)

A versért külön és nagy köszönet! Egyáltalán nem ismertem a költőt, itt (illetve ott, a Holmi-ban) látom többet is megismerhetek tőle.
Más.
Bach-nál egyáltalán nem arra gondoltam, hogy egyházi zene - kontra világi.
Úgy mondanám inkább, hogy inkább hangszeres mint kórus.
Ez pl.: http://www.youtube.com/watch?v=_CDBcr5cpdQ&feature=related
minden formában kedves az én szívemnek. Megvan kórussal, zongora, orgona, stb. sokféle előadásban, mégis legjobban a szóló ének verzió a nyerő (nálam).
Így aztán szégyen-nem szégyen, az operairodaloban is nagyon „gyéren muzsikálok”. Az egyetlen, ami számomra a csúcsot jelenti az a Varázsfuvola. Bármikor: éjjel, nappal, éhgyomorra, és egyáltalán. Ja, és a Kékszakállú. Ja + Beethoven IX.
Szerinted (ezek alapján) érezzem tehénnek magam? (vagy nem?)
Még más.
Meg van szerezve a Dr. Halál, hamarosan megnéződik, beszámolok majd.

Ha Csengery Kristóf, érdemes ebbe az oldalába is beleszippantani, na, mer hogy komolyzenei oldal :)
http://mozgovilag.com/?p=5164
a lap alján meg továbbléphetünk egy-egy cikkrére még

azt a tehenes dolgot meg poénból írtam, egyféle tudattalan és tudatlan zenerajongásra értve, inkább öniróniából :)

Amúgy, ha nekem zene, akkor szinte minden műfaj jöhet, bár a kóruséneklést csak azt követően kedveltem meg, hogy magam is énekeltem egy-egy helyi vegyeskarban.
Bach megszerettetésében pedig, még gyermek koromban, nagy szerepe volt Hacki Tamásnak, aki belefütyülte a szívembe pl a H-moll szvit dallamsorait. :) /óóó, pedig naponta ment a Kinyerma, a szüleim minden kérdésre tudták a választ, apám pedig a többezres bakelitgyűjteményét böngészgetve estéről - estére koncert termet varázsolt a dolgozó szobájából - akkor mégis sokkal érdekesebb volt a Lokomotiv GT :D/