lellemese

A szakma előtt nyitott könyv a Mindszenty-életút? Esetleg vannak még feltárandó részletek, amelyek „meghökkenthetik” a közvéleményt?

– Mindszenty József személye, kiállása, eszmeisége minden tekintetben ismert, de sajnos manapság egyre kevésbé követendő példa. Ilyen téren nincs és nem is lehet titok, amely személyét övezné, főleg, hogy a Vatikánban folyik a boldoggá avatási eljárása. A korszak, amelyben élt, és a vele szemben lefolytatott hazug és erőszakos politika máig tartó hatása okoz néha „meglepetést”.

1971-ig a szovjetek által megszállt térség első számú, karizmatikus ellenzéki mártírja volt Mindszenty. A hazai egyházi vezetők viszont mintha hagyták volna, hogy ez a szerep lassan, de biztosan megkopjon. Hagyták, vagy ez csak egy tények nélküli érzet?

– Mindszenty József volt „a nép legfőbb ellensége” 1956-ot követően. Ő volt az oka mindennek. „Megmételyezi a fiatalságot, félrevezeti bárányait makacs ellenállásával és fél belátni, hogy Marx szelleme kitakarja Istent az égen. Gyáva szembenézni Kádár János puritán igazságával.” Ilyen és ehhez hasonló vádakkal igyekeztek Mindszenty hitelét tiszteletét lerombolni. Sajnos nemcsak a hívek, hanem a lelkipásztorok között is táptalajra talált az elvetett gonoszság. Ez csírázott aztán ki a ’80-as, ’90-es évekre. A rendszerváltás nemcsak politikai értelemben, hanem hitéletileg is teljes csőd és puccs volt. Ma már tudjuk, hogy a legtöbb egyházi ügynök pont 1986-ban volt aktív. Ezek a háttérerők aztán megakadályozták, hogy Mindszenty végre elnyerje az őt megillető méltó tiszteletet itthon. Tökéletes és aktuális példája mindennek az 1948-49-es koncepciós per körül jogi, politikai huzavona. 1990-ben meglepő és megalázó módon a semmisségi törvények miatt leállították Mindszenty perújrafelvételét, pedig a tettesek, Péter Gáborék még éltek, sőt ki is hallgatták őket. Aztán jött a semmisségi törvény, amely a pert en bloc törvénytelennek minősítette, és ezzel le is zárták a folyamatot. Igen ám, de ez a bíborossal szembeni vádakat nem helyezték így hatályon kívül. Erre került most sor, 22 évvel később. Jogos a felháborodás és a kérdés: miért kellett ehhez ennyit várni?

Mi volt az oka és célja az 1974-es vatikáni lemondatásnak? Ettől kezdve nem használhatta érseki címét Mindszenty.

– VI. Pál pápa és a Kádár megbízásából eljáró Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) közötti megállapodás arról szólt, hogy Kádárék sértetlen eltávozást biztosítanak és kegyelemben részesítik az akkor már 15 éve az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségén menekültként élő Mindszenty József esztergomi érseket. Mindezt egy pápai invitationak álcázva adják át Mindszentynek, mondván, a pápa 1971. szeptember 30-án látni kívánja. Cserébe a Vatikán, miután a 80. életévét betöltötte, lemondatja az esztergomi érseki székről, és megakadályozza, hogy külföldre kerülve bárminemű kritikát gyakoroljon a Kádár-rendszerrel szemben. Ezek a pontok végül a Magyar Népköztársaság kormánya és a Vatikán közötti megállapodás 1. számú mellékletében voltak felsorolva. Erről a bíboros természetesen semmit nem tudott. Ennek tükrében a máig használt „szabadon bocsájtás” frazeológia félrevezető és téves. Mindszenty Józsefet a háta mögött, azaz bevonása nélkül megkötött szerződés szigorú betartásával és betartatásával szó szerint kitoloncolták az országból. Sem mód, sem lehetőség nem volt arra, hogy akár egy percet is hazája földjére lépjen 15 év száműzetés után. Még 1971. szeptember 29-én a pápa biztosította Mindszentyt, hogy nem kívánja távozását az érseki székből. 1974-re azonban a ÁEH és Kádárék nyomása és a megkötött szerződés szerint végre kellett hajtani a lemondatást. Február 5-én, a koncepciós per 25.évfordulóján VI. Pál megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, és egyben felszólította Mindszentyt az önkéntes lemondásra, amelyet a bíboros azonnal megtagadott, majd hosszú vívódás után végül kényszeredetten megtett.

http://tortenelemportal.hu/2012/03/mindszenty-jozsef-kalvariaja/