Pages

2012. szeptember 7., péntek

Friedrich Klára - Szakács Gábor: A Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás

http://mek.oszk.hu/02800/02823/02823.pdf
A könyv mottója ez a Wass Albert idézet:

„Tudjátok miért hivattalak Benneteket ide, szent
magyar hagyatékunk õrizõit, tanítómestereit?…
…Õsi szokás szerint valamelyikteknek átadom majd
a máglya tüzénél nemzetünk hagyatékának gyarló
emberi jelvényeit, az írásos botot és a szent rovást.
A hagyatékot magát, már lelketekben õrzitek mindannyian,
s tanítjátok azoknak, kik érdemesek reá.”

A könyv tartalma:

Elõszó
Friedrich Klára
A magyarok legrégibb és legértékesebb kincse… . . . . . . . . . . . . . . 7
A rovásírás alapfogalmai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
A rovásírás rövid története és legfontosabb emlékei . . . . . . . . . . . . 25
Thelegdi János és Luigi Ferdinando Marsigli . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
Eltüntetett õstörténetünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
A szabályalkotási lázról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
A két K betû használata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61
Csudabogarak? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73
Kiegészítés Csepregi Ferenc táltos köveihez és palatáblájához . . . . . 79
A Glozel-i feliratos kövek és csontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81
Torma Zsófia igazsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84
Hunok aranya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
A Margit-szigeti rovásírásos kõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92
Írhatott-e Árpád fejedelem rovásírással? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
Chemez Farkas kiállításának megnyitója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101
Véleménycsokor a rovásírásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102
Magyar Karácsony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107
Attila vagy Atilla? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
Versek az Attila ifjúsága címû zenemûhöz – rovásírással . . . . . . . . . . 111
Néhány olvasói levelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
Szakács Gábor
A Kárpát-medencei rovásírásversenyekrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
A Magyar Rovók és Rovásírók Országos Szövetségének megalakulása . . . 139
Beszélgetések
Magyar megújulás – Marácz László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146
Ideje megismerni a magyar õstörténelmet: Badiny Jós Ferenc . . . . . 149
Az õsképek világa: Molnár V. József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157
Találjunk két igaz embert: Badiny Jós Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . 162
Gilgames, az égi fokos hõse: Marton Veronika . . . . . . . . . . . . . . . . 170
A titokzatos táltos kövek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176
Eleink ismerték az õskinyilatkozatást: Lukács atya . . . . . . . . . . . . . . 180
A múlt emlékei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187
Koppány emlékezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192
A halhatatlan és változatlan jel: Varga Csaba . . . . . . . . . . . . . . . . . 197
Volt egyszer egy finnugor…: Béres Judit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203
Nyelvében él a nemzet: Molnos Angéla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208
Forrai Sándor, a kortárs rovásírás atyja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214
Arckép – Boros Károly írása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219
Az õsi magyar rovásírás néhány betûsora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227
Ajánlott és felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233
Képjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235
Terjesztõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237
Kiadványaink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238

11 megjegyzés:

  1. bedefy!
    Hanem ki?
    /tegnap megkérdezték tőlem: a magyar kormány gojnak számít-e? Te mit válaszolnál?/

    VálaszTörlés
  2. A szemetet a szeméttelepre kell kivinni és nem beszélgetni szoktak vele !

    VálaszTörlés
  3. jelen történetünk szereplői közt kire jut a "szemét" szereposztás? :o
    Olyan sincs, hogy csak kinyilatkozgatgatunk, nem vagy te próféta.

    VálaszTörlés
  4. Nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy TUDJA AZ EMBER, hogy mi a szemét !

    VálaszTörlés
  5. Az (szinte) természetes, hogy rörtön akad olyan ember, aki jogosított arra, hogy bármilyen MÁS (vagyis nem az ő) véleményét vallót szemétnek nevezzen.
    Az ilyen mentalításúnak NEM SZÜKSÉGES indokolnia semmit, mert (nyilván) orvosi felmentése van...
    (Így aztán miért pont próféta ne lehetne?)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Juhor!

    Már sokat beszéltem neked arról, hogy a történelemírás sosem független. Mindig fellelhető benne egy elkötelezettség, aminek a szerző/irányzat stb magát alárendelve keríti előnkbe a történelmi események magyarázatát.
    Amikor egy munkát a kezembe veszek, próbálom tisztázni, ki, milyen indíttatásból írta meg a művét, stb.. Ez segít az értelmezésben is.

    Jelen esetben ez a könyv azért került közszemlére, mert foglakozik egy olyan területtel, amiről a "mainstream" törtténelemírás a legjobb szándékkal is csak szórványosnak nevezhető módon számol be. Nevezetesen ez a rovásírással fennmaradt nyelvi, történelmi emlékeink, melyek segítenének kicsit alápillantani annak a tradíciónak, ami az egyéb, jobbára latin nyelvű forrásokból ránk maradt.
    Az itt is hivatkozott munkában vannek ezirányú törekvések.
    Hogy őszinte legyek, egyéb okok miatt még nem állt módomban ezt a párszázoldalt átböngészni. Egyelőre arra törekedtem, hogy könnyen hozzájussak, ezért itt, a multiplys oldalamon jegyeztem meg. Annyit rögtön látok benne, hogy foglakozik Koppánnyal és a róla hivatalosnak tartott tévhitekkel.
    Korábbi fejtöréseink során, éppen a veled folytatott eszmecserékben jeleztem már, hogy a Koppányi hagyaték nincs a hivatalos történelmünkben megnyugtatóan rendezve. Ezért bármi fellelhetőt szívesen elolvasnék, hátha új szempontikat tár elénk. Vagyok bátor ezt tenni már csak azért is, mert Magyar Kálmán is ezt tette a somogyvári kupavár ásatásai kapcsán és mindezidáig őrá még nem volt okom sarlatánként tekinteni.
    Jelen szerzőket viszont nem ismerem, fogalmam sincs sem nemzeti kötődésüket sem származásukat illetően. Van viszont egy egészséges ítélőképessség bennem, remélhetőleg, melynek segítségével nem vesszem át kritikátlanul az esetleges szélsőséges vagy herezis-gyanús nézeteiket.

    Hmm? Elfogadod a választ?

    VálaszTörlés
  7. De szépen írsz! :)
    Idézek a a műből.

    "A rovásírás eltûnésének, eltüntetésének okaként leggyakrabban István király
    törvényére történik hivatkozás, amelynek jelzete Vatican 1000-ben Cal
    oct. Die festo Lac. Ap.: „…a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi
    magyar, keresztény papság által is használt régi magyar betûk és vésetek,
    a jobbról balra pogány írás megszüntetõdjék és helyébe a latin betûk
    használtassanak. Itt rendeltetik, hogy a papság azok használatára jutalmazás
    mellett betaníttassék és a pogány írástól, valamint tanításától papi
    állásának vesztése és 20 arany pensasnak büntetése, fizetése mellett
    eltiltassék. Továbbá, hogy az egyházakban található pogány betûkveli felírások
    és imakönyvek megsemmisíttessenek és latinval felcseréltessenek.
    Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak 1-10 denárig kapjanak
    jutalmat. A beadott iratok és vésetek pedig tûzzel-vassal pusztíttassanak
    el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás
    megszüntetõdjék.”
    Sokan tagadják, hogy létezett ilyen törvény, bizonyítani nem lehet, mert ezt
    is eltüntették. Én magam hiszek abban, hogy létezett, bizonyíték erre Koppány
    fejedelem brutális, szadista felnégyeltetése. Magát a törvényt nem István védelmében
    tüntették el, hiszen történelmünk átíróit István becsülete legkevésbé sem
    érdekli. Sokkal inkább azért, mert a törvény megléte azt bizonyítaná, hogy nem
    a nyugati, térítõ papoktól tanultunk meg írni-olvasni, hanem õsidõk óta nyelvünkkel
    együtt fejlõdõ, népünk egészére kiterjedõ írásbeliségünk volt.
    Több történészünk, Csallány Dezsõ, Kiszely István, Badiny Jós Ferenc,
    Grandpierre K. Endre, valamint Ruffy Péter újságíró, író is hivatkozik e törvényre."

    A fenti szerzők nekem nem jelentenek garanciát, sőt inkább azt erősítik, amit írtál: "Mindig fellelhető benne egy elkötelezettség, aminek a szerző/irányzat stb magát alárendelve keríti előnkbe a történelmi események magyarázatát."

    VálaszTörlés
  8. Juhor! Persze. Úgyértem, persze, hogy nem jelentenek neked garanciát.
    Hisz mitoszokkal van dolgunk, amiknek a "megfejtése" nem lehet mentes a szubjektumtól. És mint ilyen, életbelép a "Kinek a pap, kinek a papné..." szabált. Csak el kell tudnod dönteni, melyiket választod? :)

    VálaszTörlés
  9. A pap biztosan nem. Konkrétan az a bajom velük, hogy a racionalitástól messzire kerülve a vágyaikat próbálják bizonyítani.

    VálaszTörlés